ütő ütő fn A csengő belsejében lógó drótra forrasztott tojás alakú réz, amely ha a csengő falához ütközik, szép hangot ad.
Sz: Megál benne az ütő: a) elképed, megdöbben. b) versbe belesül. c) meghal.
Ö. beütő, disznóütő, felütő, kutyaütő, libucütő, lyukütő, óraütő, összeütő.
Forrás: Kálnási Árpád
Debreceni cívis szótár
