vackol vackol i 1. <Állat> vackot készít magának, v. abban fekszik. A kutya, a koca mielőt fijaddzani akar vackol, igazgattya az almot.
2. <Pl. pásztor> a földre fekvőhelyet készít magának.
A pásztor a fődre vackolt, a bundáját leterítette, az eggyik vígire ráfekütt, a másikkal meg betakarta magát.
Ö. elvackol.
Forrás: Kálnási Árpád
