nyíl nyíl fn Érem alakú fémlapocska, amelyen az egyes mesterek neve szerepelt, s amellyel sorsot húzva határozták meg, hogy ki melyik helyen áruljon a piaci sorban.
Nyilat vet: sorsot húz, hogy melyik helyen áruljon a piaci sorban.
Nyilat húz: <földterületet, örökségrészt stb.> sorshúzással megszerez.
A fődnél, aki a rövideb nyilat húszta, az járt rosszabbul.
Forrás: Kálnási Árpád
