vágó vágó fn 1. Olyan kovácsszerszám, amelyet a kovács vas darabolására, vágására használ.
2. <Rézműveseknél:> díszítő véséshez használt fémrúd, amelyet kalapáccsal ütnek, miközben a vágót mozgatják.
Ö. csínvágó, csontvágó, csutkavágó, elvágó, érvágó, fagyvágó, fenékszögvágó, ívesvágó, karosvágó, kévevágó, kóróvágó, ködvágó, laposvágó, lyukvágó, nádvágó, rönkvágó, keskenyvágó, nyelesvágó, öltéscsatornavágó, partvágó, peceklyukvágó, szappanvágó, szénavágó, tyúkszemvágó, üllővágó.
Forrás: Kálnási Árpád
