varjú varjú, varnyú fn A szövőszék része, amely a nagy dorongkarika megakasztásával biztosítja a mellék szálainak egyenletes feszülését.
Sz: Láttam ém mán karón varnyút, kissebbet is, nagyobbat is, mégis elrepült: <mondják az olyan fogadkozásra, amelyben nem bíznak>.
Km: Eggyik varnyú nem vájja ki a másiknak a szemit: senki sem bántja a maga fajtáját. Nem eszi meg a varnyú a telet: enyhe tél végén még erős hideg szokott következni.
Ö. feketevarjú, kálomistavarjú, tarkavarjú.
Forrás: Kálnási Árpád
