Az agyag viztartalmu aluminiumszilikát, mely a földpát vagy a földpátot tartalmazó kőzetek elmállásakor keletkezik. A viz és a levegő széndioxidjának oldó hatása alatt kioldódik a földpátból a kálium- és nátriumszilikát és képződík az agyagszubsztáncia, melynek teoretikus képlete Al2O3.2SiO2+2H2O. Ez megfelel százalékban: Aluminiumoxid (Al2O3) 39,56, Kovasav (SiO2,) 46,50, Viz (H2O) 13,94 összetételnek.
A természetben előforduló agyagnemek sohasem felelnek meg ennek a képletnek, mivel a mállás folyama rendszerint még nincsen teljesen befejezve és az agyaghoz idegen anyagok is keverődnek. Az A.-t tehát az agyagszubsztáncia, az anyakőzet el nem mállott ásványrészei (földpát, quarc, csillám stb.) és idegen hozzá keverődött anyagok keverékének tekinthetjük.
Ha az A.-t még a keletkezés helyén találjuk, kaolinnak (porcellánföld) mondjuk; de gyakoriabb az agyag másodlagos lelőhelyen,.amikor tisztasága szerint tűzálló A.- nak, fazekas-A.- nak, tégla-A.-nak stb. nevezzük el. A kaolin a természetben előforduló legtisztább agyag, mely csak az anyakőzet (gránit, pegmatit stb.) el nem mállott ásványaival (quarc, csillám stb.) van összekeverve. A nyers kaolin iszapolása által nyerjük a tiszta kaolint, fehér lisztszerü, tűzálló testet, mely vizzel gyúrható, képlékeny tömeggé válik. Hires tiszta kaolin a zettlitzi, a szászországi és az angol (china clay) stb. Hazánkban gránitból származó, a külföldi kaolinhoz hasonló kaolint mindeddig nem is találtak. A magyarországi porcellánföldek riolitból keletkeztek s rendszerint a riolit között másodlagos lelőhelyen fordulnak elő és fizikai sajátságaikban eltérnek a valódi kaolinoktól. A n.-mihályi, kovászói, radványi porcellánföld p. kövérebb mint a valódi kaolin; a dubrinicsi, beregszászi, párvai föld pedig igen sovány, mert sok quarc és nem mállott földpát van benne. Kaolinok összetétele:
[ÁBRA]
A kaolint porcellán- és kőedény-gyártásra, továbbá festékül és a papirgyártásnál töltőanyagul is használják. A földpátos kőzetek elmállása által keletkezett agyag nagyobb részét elhordta a víz és más helyen iszapalakban ujból lerakta. Ez alkalommal rendszerint idegen ásványrészek, úgy mint homok, mészkő, vasoxid stb., továbbá állati (csiga) és növényi anyagok is keverődtek az A.- hoz, amitől durvább lett és feldolgozásra alkalmatlanabb. Tisztasága szerint megkülönböztetünk: tűzálló agyagot (képlékeny agyagot, plastischer Thon, terre de pipe). Ez tiszta; másodlagos lelőhelyen előforduló agyag, melynek kémiai összetétele közel áll a kaolinéhoz, mivel csak kevés idegen anyag (quarc, homok, vasoxid) keverődött hozzá. A tűzálló agyagok fehér-sárgás v. szűrke-barnás szinüek. Ez utóbbi szine szerves anyagtól származik, mely az agyag minőségére befolyással nincsen. A tűzálló agyag kemény, zsíros, sima tapintásu, vízben nehezen ázik át, de igen képlékeny, kövér pépet képez. Égetve a tűzálló A. fehér szinü v. világos sárga szinü. A kőedénygyártásra és tűzáltó áruk készítésére használják. Kőanyag.-A. (Steinzeugthon). Ez másodrendü tűzálló A., melyben finom quarcliszt és el nem mállott földpát van. Ez az A. fehérizzásnál kemény, kagylós törésü, kőszerü tömeggé zsugorodik össze. Kőanyagáruk, u. m. kőanyagcsövek, kőkorsók és kancsók, ásványvízpalackok stb. gyártására használják. Fazekas-A. Ez már nagyobb mennyiségü finom homokot és rendesen vasoxidot is tartalmaz, de eléggé képlékeny, hogy edényeket lehessen belőle korongozni. Közönséges A. (tégla-A.). Ez sok és durvább homokot, továbbá vasoxidot is tartalmaz és gyakran mész is van benne. Ha a mész több százalékot tesz ki, akkor márgás A.- nak mondják és ha 20%- nál több, agyagos márgának. Az agyagos márgát a mesterséges cement gyártására is használják, továbbá trágyának is. Pecsétföldnek v. bolusnak finomabb agyagnemeket neveznek, melyeket festékül használnak. Az okra vashidroxidos agyag, melyet iszapolva sárga festékül használnak. Égetésénél sötétebb vörösbarna szinüvé lesz. A kallóföld (Walkererde), ez magnéziát tartalmazó A.- szerü, de nem képlékeny föld, mely nagy mennyiségü zsiradékot szíhat fel. E sajátságánál fogva a posztó kallózására és zsírfoltok kitisztítására használják. Timsó-A.-nak oly földet mondanak, melyben sok pirit van. Az lly A. mállásakor kénsavas vas, illetve kénsavas aluminium képződik. (L. Timsógyártás.)
Az A. minden geologiai korszakban található, de leginkább az ujabb képződményekben. A régiebbekben inkább csak az A.- pala fordul elő. Rendszerint a régibb képződmények tűzállóbbak és tisztábbak, mint az ujabbkori lerakodások.
Az A. alkalmazhatóságára káros befolyással van a quarc, ha durvább szemcsék v. kavics alakjábán van jelen. A quarc égetéskor terjeszkedik és lazítja az A.-tárgyat sőt: szét is repesztheti. Károsak a mészkődarabok v. márgacsomók. A mészkő a tárgyak égetésekor égetett mésszé válik, mely későbben a tárgyak (p. tégla) alkalmazásakor vizet vesz fel, terjeszkedik és széttöri a kész árut. Éppen ugy hatnak az agyagban előforduló csigák és gipszkristályok. A pirit, mely az A. égetésekor az edénymázra káros, kéndioxidot fejleszt és vasoxiddá alakul át. Ez különösen a fehér agyagtárgyakban lesz láthatóvá mint fekete pont.
Az A. fizikai tulajdonságai.
Az A. legfontosabb tulajdonsága a képlékenység. Ez azon alapszik, hogy az A. rendkivül finom, gömbölyded részecskéinek vonzóereje még akkor is hat egymásra, ha közéjük víz hatol be. ilyen nedves állapotban az egymáson könnyen elcsuszó agyagrészecskék minden nyomásnak engednek. Az A. tehát könnyen idomítható és a nyert alakot meg is tartja; Minél tisztább az A., annál több vizet vehet fel és mégis összetartó marad (kövér agyag), holott a tisztátlan, homokos A. kevesebb vizet vehet fel és kevésbbé gyurható (sovány agyag). Szárításkor az A. térfogata abban az arányban, amint a víz elpárolog, kisebbedik, egész addig míg az A.-részecskék egymást ujból érintik. Ha gyorsan történik a szárítás, akkor megrepedezik az A., mivel a felülete előbb összehuzódik, mint a víz belsejéből kiszivároghat. Azért az A.-tárgyakat lassan kell szárítani. Kövér A. könnyebben reped, mint a sovány Azért az A.-ot a feldolgozásnál rendszerint mesterségesen soványítják, p. homokkal, quarcliszttel, chamotte-tal stb., vagy sovány A.-ot kövérrel kevernek össze. Száraz A. a felhevítéskor kémiailag kötött vizét bocsátja el. Az A.-ot lassan és fokozatosan kell felhevíteni, hogy a vízgőz lassan távozhassék el mert különben a tárgy belsejében fejlődő vízgőz az A.-ot szétvetheti. Égetés alkalmakor az A. térfogata megint kisebb lesz, azért az A.-tárgyakat annyival nagyobbra formázzák, amennyivel ez szárítás és égetés alkalmakor összehuzódik. Az A. égetéskor képlékenységét elveszíti és többé vízben nem ázik fel. Az alkalmazott hőfok szerint az égetett A. eleinte likacsos, magas hőfoknál pedig kemény, kagylóstörésü és nem likacsos tömeggé zsugorodik össze; nem tűzálló A. pedig meg is olvad. Égetéskor ki is ég belőle a szerves anyag, miközben az A. szine megváltozik. Vastól mentes A. fehér marad, vashidroxid-tartalmu pedig sárga-vörössé lesz és igen magas hőfoknál meg is szürkül. A meszes, vasas A. vörös szine erős égetéskor világos-sárgára válik, p. a kőbányai meszes tégla-agyag gyönge égetéskor vörös szinüvé, erős tűzben sárgás szinüvé lesz. A meszes tégla sárga szine tehát jó égetésre vall.
Az A. tűzállósága függ az aluminiumoxid és a kovasav közti viszonytól s ennek viszonyától az u. n. olvadó anyagokhoz (vasoxidul, kalciumoxid, magnéziumoxid). Az A. annál tűzállóbb, minél több benne az aluminiumoxid és minél kevesebb az olvadó anyagoknak összege. Ha az aluminiumoxid-kovasav viszonyát az olvadó anyag viszonyával osztjuk, a nyert hányados annál nagyobb lesz, minél tűzállóbb az A. Ez az u. n. Bischof-féle tűzállósági tényező (Feuerfestigkeitsquocient), mely a legtűzállóbb anyagoknál 14 lehet. Bischof összehasonlítás céljából 7 normál-A.-t fogadott el, mely sorozatban a legtűzállóbbnak 13,95, a legkönnyebben olvadónak -pedig 1,46 a tűzállósági tényezője. Jó A. hazánkban bőven van, de mivel A.-bányáink nincsenek rendszeresen művelve, még igen sokat külföldről hoznak be. Az utolsó években különben örvendetesen haladt A.-bányászatunk is. Hírneves tűzálló A.-ok elemzése:
Vegyület
Pojen
elem Telek J.
Százfalu
Bánlaka
elem László D.
Pongyelok
(Kr.-Szörénym.)
(Biharmegye)
(Biharmegye)
(Gömörmegye)
Kovasav (SiO2)
68,89
55,40
49,91
49,92
Aluminiumoxid (Al2O3)
33,55
32.0
34,29
32,06
Vasoxid (Fe2O3)
3, 35
--
3, 05
2,12
Kalciumoxid (CaO)
0,53
0,10
-
0,70
Magnéziumoxid (MgO)
nyom.
0,40
-
0,74
Káliumoxid (K2O)
-
-
0,92
-
Nátriumoxid (Na2O)
-
-
-
-
Égetési veszteség
11,76
12,9
11,71
12,87
Agyagáruk
Az A.-at különböző módon osztályozhatjuk, de legcélszerübb a technologiai osztályozás, melynél az agyag minőségét és égetésfokát és a rajta alkalmazott mázt vesszük tekintetbe. Az agyagcserép tömöttsége szerint az összes A.-at két főcsoportba oszthatjuk be: 1. A., melyeknek cserepe likacsos, érdes törésü és mely a folyadékot még beszívja, és II. A., melyeknek cserepe kemény, kagylós törésü, és nem likacsos: Aszerint, amint az illető áru színes v. fehér agyagból készült és mázas v. mázatlan, következő csoportokba osztjuk be az agyagárut:
I. A. likacsos, érdes törésü cseréppel: A) Mázatlan áruk, szines és likacsos cseréppel: téglák, terrakották, alagcsövek, mázatlan fazekasáru, magyar pipa stb. B) Agyagáruk színes és likacsos cseréppel: sziderolít, terralít színes lakkozott terrakotta-szobrok stb. C) Mázatlan áruk fehér és likacsos cseréppel: likacsos edények galván-telepekhez, kölni pipa. D) Mázas A. színes és likacsos cseréppel: fazekasáru kályhák, durva fayence, olasz majolika. E) Mázas A. fehér és likacsos cseréppel: finom fayence v. kőedény, modern majolika.
II. A. kemény, nem likacsos, kagylós törésü cseréppel: A) Mázatlan, szines, kagylós törésü, nem likacsos A.: kongó tégla, keramit, wedgwood. B) Mázas A. színes, kagylós törésü, nem likacsos cseréppel: mázas kőanyagáruk (Steinzeug). C) Mázatlan, fehér, kagylós törésü, nem likacsos A.: biscuit-porcellán. D) Mázas, fehér, kagylós törésü, nem likacsos A.: mázas porcellán. Az egyes A.-at l. az illető cikkek alatt.
Agyagáruk mázolása
l. Máz.
Agyagbél
agyagboríték. A vascsövek öntőmintáit úgy alkotják, hogy egy vasrúd körül homokos agyagot tapasztva, a cső üregének megfelelő vastagságu hengert (agyagbél-t) képeznek és állítanak a minta közepére, e köré pedig egy üres agyaghengert (agyag-boríték-ot) állítanak úgy, hogy a bél és boríték között maradó üregbe öntendő vas a kellő vastagsággal birjon. L. Vas.
Agyag-buckok
(ásvány), kemény, szabálytalan alaku agyag-konkréciók agyagtelepekben, vagy agyagos homokkövekben.
Agyagcsövek
l. Alagcsövek és Kőanyagcsövek.
Agyagdöngölés
1. Bányászati eljárás, mely a bányának a víztől való megóvására szolgál. Az A. vizet át nem bocsátó agyagból készül bányákban v. vízvezetékeknél, megakadályozandó a víz átszivárgását. 2., Kohászati munkálatoknál tűzálló agyaggal szokták az olvasztók és tűzhelyek medencéjét kidöngölni, hogy a megolvasztott anyagok szétfolyását megakadályozzák. L. még Agyagolás.
Agyagedények
agyagipar. Uj stádiumba lépett az emberi nem művelődése, mikor az ember az ujabb kőkorban, melyet neolít-kornak szoktak elnevezni, azt tapasztalta, hogy az agyag, ha megázik, a legkülönbözőbb formákba idomítható, s hogy az, ha a napnál, később a tűznél megszárítják, kiégetik, nem bocsátja többé a vízet keresztül. Ekkor tanulták rőzséből font kunyhóikat agyaggal betapasztani és edényeket készíteni. Ez által lehetségessé lett a főzés, melyet az őskori (paleolít) kőkorban nem ismertek. Még a barlanglakók idejében sem tudtak az edényekről semmit. De még sokkal későbbi időkben is a Csendestenger szigetlakói, kik a civilizációnak már oly fokát érték el, hogy voltak kőemlékeik, királyságuk, arisztokráciájuk, nem birtak még agyagedényekkel. Cook kapitány a mult század közepén beszéli, miként bámultak a benszülöttek, midőn látták, hogy a víz az edényekben a tűznél felforr, mert ők csak a sütést ismerték, nem a főzést. A neolítkorban az edényeket korong nélkül puszta kézzel készítették, faluk vastag, kezdetben az ujjaknak v. valamely zsinornak benyomásával díszítették, később mesterséges díszítéseket karcoltak az edényekbe, melyeket gondosabban kisimítottak, szénnel befeketítettek, s a bevésett díszítésekbe krétát nyomtak be. Még a bronzkorban sem ismerték a gerencsérkorongot, ezt csak a vaskorban találták fel. A görög irók ezt a találmányt Dibutades korinti gelencsérnek tulajdonítják, már Homér is említi az Iliasz VI. énekében a gelencsérkorongot, sőt Schliemann már a tyrinsi királyi palotában is talált festett díszedény-cserepeket, melyek a XIII. századból származnak Kr. e.
Az agyagipar főleg Grörögországban virágzott a V II. századtól a római időkig, kezdetben fekete alakokkal vörös mezőben, melyek többnyire mitologiai jeleneteket ábrázolnak. A rajznak részletei be vannak karcolva, s néha fehér és sötétvörös festékkel díszítve. Ezeken látszik még az ó (archaikus) idők merevsége, de a legszebbeket hol a gelencsér, hol a rajzoló, hol mind a kettő nevével is megjelölte s oda irta az istenek és héroszok neveit, kiket ábrázolni akart. Az ötödik század óta az alakok a díszedényeken vörösek fekete mezőben, a körrajzok nemesebbek, a díszedények alakja gyakran rendkivül szép, de Nagy Sándor utódainak idejében különösen Dél-Olaszországban túlterhelt. A görögországi agyagipar kivitelre is készítette a díszedényeket, ezer meg ezer görög festett vázát találtak az etruszk sirokban Közép-Olaszországban, a délolasz és sziciliai gyarmatokban és a Krimiában. Az Alpeseken túl Francias Németországba csak elvétve került festett görög díszedény, magyarországi sirokban soha sem fordult elő. Kelta sírhalmokban Bella tanár a soproni várishegyen néhány kelta festett díszedényt ásott ki, melyek hasonló technikával készültek, mint a görög vázák, de az itteniek csak a legkezdetlegesebb rajzzal diszesítvék.
A rómaiaknál is gyárilag üzték az agyagipart. A hová a római hatalom kiterjedett, mindenütt találnak római mécseseket, melyek fenekén gyakran látható a gyáros neve; különösen el vannak terjedve a Felix, Fortis, Crescens, Atimeti bélyegek, melyek az egész római világban előfordulnak. A légiók is megbélyezték a téglákat, melyeket a castrumok építéséhez használtak ezek azért is érdekesek, mert kimutatják a légiók elhelyezését. A császárság idejében divatban voltak az arezzoi edények, melyeket a jobb móduak úgy használtak, mint az ujkor a porcellánt; a régi irók is említik a «vasa aretinák»-at. Terra sigillátának nevezi őket sok régész; veresek, domboru díszítésekkel és alakokkal; többnyire vadászjelenetek v. cirkuszviadal van rajtuk ábrázolva, ritkán mitológiai alakok. Glazirozott csuprokat is találnak a római provinciákban, például nálunk is, gyakrabban, mint Olaszországban. A rómaiak az építészetben is igénybe vették az agyagipart, Aquincumban (Ó-Buda) és Bregetióban (Ó-Szőny) sokszor találtak már díszes szobapárkányzatot, minő a nemzeti muzeumban is látható. Az agyag egyébiránt az ősidőktől fogva mindig kedvelt anyaga volt a szobrászoknak, kik gyakran kiégették agyag szobormintáikat, mert a terra-cotta alakokat csak ugy becsülik, mint akár a nemesebb anyagból készült szobrokat, sőt azt tartják, hogy a művész egyénisége nagyobb eredetiséggel nyilatkozik a könnyen kezelhető agyagban, mint akár a márványban, akár a bronzban. Híresek e tekintetben a tanagrai és myrinai görög terracotta szobrocskák.
Agyagér
oly hasadék a hegységben, mely agyaggal van kitöltve.
Agyagfalva
kis község Udvarhelymegye udvarhelyi j.-ban, a Fancsika völgyében, (1891) 873 magyar lakossal, kik az agyagipart mint házi ipart űzik. A falu mellett levő fennsíkon 1506ban összesereglettek a székelyek nemzeti gyülésre, melyen az agyagfalvi konstituciót szerkesztették meg. Ugyanide hivta össze Berzenczey László kormánybiztos a székelységet 1848 okt. 16-ra, midőn az oláhok felkelése és a császári katonaságnak magatartása mutatták, hogy veszélyben forog nemcsak az uj alkotmány, hanem maga a magyarság. Bár a katonai hatóság mindent megtett a határőri, csiki és háromszéki ezredek visszatartására, még a világtól elzárt vidékekről is tömegesen jött a huszárság és gyalogság tisztjeinek és papjainak vezetése alatt. Legalább 60,000-re tették a jelenlevők számát, kiknek fele fel volt fegyverezve, hogy a gyülésről, régi szokás szerint, azonnal harcba mehessen. A gyülés a legnagyobb rendben folyt le, a néptől választott elnöknek, gr. Mikó Imrének elnöklete alatt. Esküt tesznek az alkotmányra és ugyanazt követelik az Erdélyt lakó többi népfajtól is. A szászokat és oláhokat intik, maradjanak békében, különben mint ellenségekkel fognak bánni velök. Kijelentik a székely nemzet addigi törvénytelen katonáskodásának megszünését, ahelyett a nemzetőrségi szolgálatot rendelik el. A nemzet ezentul csak a magyar minisztériumtól fog függni, nem pedig a katonai hatóságoktól. Vezérül Zsombory ezredest jelölik, kinek vezetése alatt az egész székelység honvédsereggé alakul. Az addig politikailag meglehetős tétlen székelységnek ez impozáns nyilatkozata azonban csak rövid hatásu volt, teljes valóságában csak Bem hatott a harcos nép lelkére. V. ö. Pesti Hirlap 1848 okt. 24. szám. Horváth Mihály, Forrad. tört. II. k. 135. l.
Agyagfojtás
1. A bányában repesztő munkánál a töltést a fúrtlyukban agyagfojtással zárják le. 2. Ha az olvasztóból a megolvadt anyagokat lecsapolták, a csapoló lyukat agyagfojtással dugják be.
Agyagfuró
(állat), a fonál férgek egy neme, amely kifejlődött állapotban iszapos pocsolyákban él, népies neve viziborju. L. Gordius. A.-nak neveznek a gépészetben egy oldalt nyitva álló, forgatva működő acélhengert, melynek kiálló éles széle az átfurandó agyag rétegeibe bevágódik; a furó vége be van hajlítva, és egy lapos csavarmenetü csúcsban végződik; csak lágy, agyagos, márgás vagy homokos kőzetekben használják.
Agyaggát
Ha a bányának valamely vágatában víz fakadt, melynek kihuzása nehézséget okozna: jó vízálló agyagból döngölt gáttal, melynek ellenálló erejét elébe épített faszerkezettel v. falazattal fokozni lehet, szokás a vizet elzárni.
Agyagipar
l. Agyag és Agyagedények.
Agyagkályha
l. Kályha.
Agyag korhadása
l. Porcellán.
Agyagkő
(ásv.), nem egyéb mint finoman földes porfirtufa, vagy felzittufa, melyet régebben megkeményedett agyagnak tartottak, sőt szalagos jászpisznak is.
Agyagminta
Vasöntő műhelyekben díszesebb tárgyak öntésére agyagból készült mintákat alkalmaznak. L. Vas.
Agyagművesség
l. Kerámika.
Agyagolás
Az agyag, ha eléggé vastag és tömör, nem bocsátja át a vizet; ez okból a vízépítészetben gyakran szigetelő gyanánt használják. Igy szokták p. a homokos és más vízátbocsátó talajba épített zsilipeket, tiltókat, zúgókat stb. jól összesulykolt agyagréteggel körülvenni, hogy a víznek a műépítmény alatt v. mellett való átszivárgását megakadályozzák; úgyszintén a homokos v. tőzeges talajon átvonuló töltések belsejében is szoktak ilyen szigetelő agyagmagot alkalmazni; melynek, hogy célravezető legyen, a földszin alatt is át kell a vezető rétegeket metszenie. Szokták az A.-t homokos vidéken az utaknál is alkalmazni, ahol száraz időben igen kitünő szolgálatot tesz. A kellő módon domborított agyagról a víz kétoldalt a homokra fut le, mely azt elnyeli és így az agyag esőben nem ázik el.
Agyagos
1. kisközség Sopronm. kapuvári j.-ban, (1891) 660 magyar lakossal; 2. kisközség Zemplénm. varannói j.-ban, (1891) 603 tót lakossal, szeszgyárral és 16° C. gyenge sósforrással. Berendezése kezdetleges.
Agyagpala
(ásv.), kemény, kitünően palás, azaz vékony táblákra, lemezekre hasítható, üledékes kőzet. Igen finoman szemcsés elegye quarc-szemeknek, csillámlemezeknek és sok másféle ásványszemeknek. Szürkés, fekete (szénrészecskéktől) vagy veres (vasoxidtól), ritkábban sárgás vagy zöldes színü. Külsőleg sokszor egy színűnek látszik és gyakran kristályosnak. A mikroszkópos vizsgálat azonban azt derítette ki, hogy az agyagpalában kétféle anyag van: törmelékanyag és kristályos anyag. A első tulnyomó ugyan, de sok agyagpalában az utóbbi sem igen alárendelt. A törmelék-anyag eredeti, azaz a vízlerakta iszapnak megkeményedett ásványtömege, a kristályos anyag pedig metamorf képződmény. A törmelék-anyag a quarc és csillámon kivül kaolinos földpát, mészpát, steatit; a kristályos anyag ásványai már kicsinységüknél fogva is nehezen határozhatók meg, de mint mikrolítok (v. 400 szoros nagyításnál) felismerhetők, sárgás barna rutil tűcskék, (az ugynevezett agyagpalatűcskék), továbbá a palásság síkjával egyközösen elhelyezkedő amfibol, augit, turmalin és több csillámféle ásvány. Gyakori zárványai s pedig sokszor elég nagy tömegekben piritkristályok és pirit-konkréciók, quarc egész fészkek alakjában, v. hasadékokat betöltve, erekben, mészpát szintén erekben vagy fészkekben, továbbá sok kövület. Az A. kémiai összetétele nagyon változó, de számos elemzés középes eredményeként a következő átlagos összetétel vehető fel: kovasav 59%, timföld 20%, vasoxid és vasoxidul 7,4%, magnézia 2,80%, mész 1,6%, káli 3,5%, nátron 1,1%, izzítási veszteség (víz és bitumenes szerves anyagok) 4%. Fajsulya 2,8-re is emelkedhetik. Keménysége különböző; csekély keménységtől kezdve annyira növekedhetik, hogy némelyik az üveget is megkarcolja. Igen sokféle A.-t szoktak megkülönböztetni, részint egyes tulajdonságok, részint egyes ritkább ásványelegyek szerint. Nevezetesebbek: fedőpala, házak fedésére kitünően alkalmas, palás, szürke, fekete vagy vörös; hazánkban Pozsony mellett a Mária-völgyben találják; Angliából valók a legjobbak; van továbbá Csehországban, a Rajnavölgyben (St. Goar), a Thüringi erdőben (Leehsten); a Harzban (Goslar) stb.; palatáblára és palavesszőkre az olyan finom, kemény agyagpala alkalmatos, melynek egyrészt igen sima a felülete, másrészt pedig ahol két palasíknak találkozik, vesszőkké hasítható; a legjobb ilyen palát a Thüringiai erdőből (Sonneberg) bányászszák; fenőpala, sárgás vagy zöldes szürke, egészen egyöntetünek látszó kovasavval átjárt agyagpala (Thürin gia Katzhütte), finom köszörükőnek használják, némelyiknek keménységét igen apró gránátkris tályok növelik; rajzpala (Thüringiai erdő Hasel bach); csomós és foltospala, köles nagyságu csomókkal vagy határozatlan foltokkal (Pireneusok Cseh Érchegység). Az agyagpalák gyakran változnak quarcpalákkal, mészkövekkel, homokkövekkel, grauwackeval s a legrégibb geologiai korszakokban találhatók legtömegesebben. Szilurbeli, devonbeli és karbonbeli a legtöbb, csak kivételesen találni fiatalabb formációkban. Az agyagpalák mig egyrészről szedimentképződmények, tehát víz rakta le őket, másrészről kontakt, illetőleg metamorf kőzetek, melyek képződésük után még különféle hatásoknak voltak alávetve. (L. Metamorfizmus és Kontakt-metamorfizmus.) Akárhány helyen igen szépen tanulmányozható az átmenet a nagyon kevéssé, egyáltalában nem kristályos agyagpalából e többé-kevésbbé kristályosba Legjobban kristályosak az ugynevezett fillitek (l. o.), melyek rendesen régebbiek az agyagpalánál. Az agyagpala ott, ahol hegyeket, hegységeket alkot, rendesen kerek, kopott felületü magaslatokat és hullámos fensíkokat képez; völgyei erősen szakadozottak, a hegyoldalak szikacsoportjai összevissza töredezettek és nagyon sok törmeléket szolgáltatnak, melyek e völgyekben nagy halmokba szoktak összegyülni. Az A.-hoz hasonló, de vele nem azonos a nálánál puhább palás agyag, mely mintegy átmenet az agyagból az agyagpalába. Sokkal kevésbbé kristályos mint az A. és csakis a legrégebbekben találni határozottabb kristályos anyagot, mig a fiatalabbakban az nagyon háttérbe szorul. Nyomás folytán állhattak össze, keményedtek meg és váltak palássá, mig az agyagpala képződésénél más tényezők is szerepelnek. Gyakran van bennük is pirit, továbbá szferosziderit-gömbök és márgás mész. Különösen szénnel együtt szokott előfordulni a különféle korszakokban, azért szénpalának is mondják; sokszor tartalmaz kövületeket, nevezetesen növénylenyomatokat. Ha sok benne a szerves anyagok bomlása következtében a szénhidrogénvegyület, akkor érősen bitumenes és neve bitumenes pala.
Agyagtalaj
az olyan talaj, amely legalább 50% leiszapolható alkotó részt tartalmaz, melyet közönségesen agyagnak mondanak, de amelynek csak egy része az, a többi az agyagot tisztátalanító idegen rész. Tiszta agyag a legkötöttebb A.-ban sincs több 25-30%-nál. Az idegen részek humusz, mész, kova és kőliszt, az utóbbi főleg zeolit porladék, melytől az A. bő termőképességét nyeri. A le nem iszapolható rész nagyobbára elmálló kőzettörmelék. Az A.-t jellegzi nagy vízfoghatósága, nagy vízvezetőképessége, kötöttsége és nagy tápanyagkötőképessége. Nedves állapotban szivós, kiszáradva rögöket alkot. A vizet lassan vezeti, de sokáig megtartja. Nagy vízfoghatásága folytán rendszeresen hideg. Hátrányos tulajdonai csökkennek, ha elegendő humuszt és meszet tartalmaz, az ily talajok a legbővebben termők. Az A. természettől fogva elegendő, gyakran igen sok tápanyagot tartalmaz s ezért termőképességét első sorban a mélysége és fizikai tulajdonságai szabják meg. A tulságos kötöttség őszi mély szántással csökkenthető. Az A. főgabonája a buza. A jobbminőségü A.-ban a legigényesebb növények is termeszthetők, a silányabbakon főleg csak a zab és a fűfélék. A tulkötött A.-ok csak mint rétek, v. legelők használhatók. Megkülönböztetik a szivós, közönséges, humózus, meszes, vasas, sós A.-okat.
Agyagtapasz
amiből alsóbbrendü lakóházak, gazdasági épületek stb. padlástalaját készítik az építőmesterek. A közönséges agyagból készült A.-t közvetetlenül a gerendázatra lehet kenni, úgy hogy legkisebb vastagsága is legalább 10 cm. legyen. Tartósságát hozzákevert marhavérrel és kellő sulykolással emelik.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Agyag
