Alapfal

Az építészetben az a falazat, mely az egész épület terhét hordja s azt a teherbiró talajra átviszi. Pincétlen épületeknél a talaj szinétől az alapárok fenekéig menő falat hivják A.-nak, míg pincesoros épületeknél azt a falat, mely a pincetalaj alatt van. Az A.-nak oly szélesnek kell lennie, hogy az eleven földnek (vagyis a kellő mélységre kiásott alapárok fenekének) négysz.-méterére 25-30000 kg. tehernél több ne jusson. Sokszor ezt egyszerü, egyenes alapfallal el lehet érni (l. 1. ábrát). Néha azonban e célnak elérésére az A.-at fölülről lefelé folytonosan szélesbíteni kell, mikor is lépcsőzetes v. ponkolt A.-at készítenek (l. 2. ábrát). Az A.-at oly mélyre kell leereszteni, míg csak teljesen biztos, teherbiró talajra nem jutunk. Azonban még a legkedvezőbb esetben is jó, ha azt a talaj felső szinétől legalább is 0,80-1 m.-nyire leássák, hogy esetleges kifagyásoknak elejét vegyék. Az alapfalazáshoz rendszerint téglát v. terméskövet használnak s nem ritkán cementbe falazzák. Ha pincefal alatt készítenek A.-t, akkor annak ponkolását a pincetalaj alatt 0.16 m.-nyire kezdik meg (l. 3. ábrát).
[ÁBRA] 1. ÁBRA ALAPFAL.
[ÁBRA] 2. ÁBRA ALAPFAL
[ÁBRA] 3. ÁBRA ALAPFAL

Forrás: A Pallas nagy lexikona