vagy Halleluja, héber nyelven annyit jelentmint «Magasztaljátok az Urat». Ez a magasztaló énekrész a régi héber templomi zenében a zsoltárok elejét és végét képezte, s onnan ment át a keresztény egyházi zenébe: Husvétkor a r. kat. egyházban a következő rituális A.-t éneklik:
[ÁBRA] ALLELUJA.
A keresztény liturgiában az A. már Tertullián. idejében (III. szd.) szokásos volt. Használatát Nagy (3-Gergely pápa (XVII. század) rendszeresítette. Leginkább örvendező ünnep közben, t. i. husvéttól Szt. Háromság vasárnapjáig, és más nagy ünnepeken használatos. A bűnbánat szomoruságának megfelelőleg egész nagybőjtben, más bőjti napokban, és részben ádvent alatt elmarad.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Alleluja
