Allevél

v. pikkelylevél (squamae, Niederblatt növ.), leginkább a földbeli száron levő pikkelynemü, tökéletlen, sápadt levélképlet (a tőke, gumó, tarack, tőrügy és hagyma pikkelyei). A lomblevelektől az különbözteti meg, hogy aprók, nyeletlenek, széles aljúak, nagyobb metszetök és klorofilljok nincs vagy az utóbbi csak csekély. A tőke allevele hamar elhal, de a helyét forradás jelzi. A. lehet azonban a légbeli száron is, a telelő rügyek rügypikkelye is A. Fásnövényeinken, a szár alsó táján, a lomblevelek fejlődését meg szokta előzni (elsődlevél, tölgy), azután gyakran hamar lehull, más növényeken pedig fokozatosan átmenő alakok kötik a lomblevelekkel össze. A Cycas-on a lomblevelekkel szokott váltakozni, a televénylakók és élősködő fanerogámok szárán pedig egymagok a szár levele (Neottia, Epipogon, Coralliorrhiza, Orobanche, Monotropa, lucernakosz stb.). A magvazó növények sziklevelét a legelső és sajátságos alakú allevélnek tekinthetjük. Az A. és hegye-levél (fellevél) közt csak helyzetbeli különbség van, a lomblevelek tája választja el egymástól. Bővebben: Goebel v. ö. még levélnemü ág (phyllodadium) Encycl. d. Naturw. III. 1. 243-50.

Forrás: A Pallas nagy lexikona