Állhatatosság

(eszt.), a széptanilag ható erények egyike, s egyszersmind a leggyakoribb lírai, epikai és drámai, de főleg népköltészeti alapeszmék egyike. Nagy szerepet játszik az Á. az ó-indus irodalomban, mely magukat az isteneket is legyőzhetőnek vélte imádság és Á. által. A keresztény legendában épp oly nagy szerepet játszik az Á., mint a műköltészetben; a katolikus hithez való ragaszkodás nagyszerüen van dicsőítve Calderon drámájában: «Az állhatatos fejedelem», mely a nemzeti szinházban is műsoron van.

Forrás: A Pallas nagy lexikona