v, kaiman (állat), a krokodilok rendjébe tartozó állatnem. A tnlajdonképeni krokodiloktól főleg abban különbözik, hogy a felső-állkapocs mindkét oldalán az alsó-állkapcsi negyedik fog befogadására szolgáló mélyedés van; feje erősen lapított; nyakpajzsai a hátpajzsoktól elállanak. Fajai mindannyian Amerikában élnek, melyek közül a misszisszippi kaiman (Al. mississippiensis Gray) 5 m. hosszu, feje erősen lapított, csukaforma, homlokán hossz-tarajjal; 80 foga van; lábai gyengék és farkpikkelyei fésüformán fölfelé állanak; háta szennyes olajzöld itt-ott sötéten foltozott, hasán világossárga. észak-Amerika délkeleti részeit lakja a 35°-ig s különösen délen gyakori. A szárazon meglehetős esetlenül mozog, futni nem tud s legfölebb farkának hatalmas csapásaival védekezik. A vizben sokkal élénkebb; a párzás idején izgatott, sőt veszedelmes. Tápláléka főleg halakból áll, de azért megtámadja az úszó juhokat, kutyákat, szarvasokat, sőt lovakat is. Télen át az iszapba ássa magát; tojásait a vizek közelében a nádasokba, lehullott levelek alá rakja, amelyeknek korhadása folytán keletkezett meleg költi ki; de tojásait, sőt fiait is védelmezi s eleinte kis pocsolyákba vezeti. Leginkább hálóval fogdossák. Bőrét cipőknek és nyergeknek dolgozzák fel s évenkint mintegy 20,000 darabot pusztítanak el. Zsírját gépkenőcsnek használják, de erősen mosuszszagu mirigyeit nem értékesítik: husa ehetetlen. Fogságban igen gyakori; a fiatalok fogságban esznek, az idősek nem. A jacare (Al. latirostris Gray) és a szemüveges kaiman (Al. sclerops Gray) Dél-Amerikában él az első 4 az utóbbi 8 m. hosszu; mindkettő sötét olajbarna, szürkésen márványozott; hasán zöldessárgás fehér. Lassu folyókban laknak, halakkal táplálkoznak s orruk hegyéig ülnek a vizben. A párzás idején erős mosuszszagot terjesztenek. Husukat néhol eszik, mosuszmirigyeik váladékát rózsavizzel keverve illatszerül alkalmazzák; különösen a boliviai nők. A fekete kaiman (Al. niger Gray) 6 m. hosszu, hátán feketesárga foltokkal, hasán sárgásfehér. Guiana, észak-Brazilia, Bolivia, Equador és Peru folyói mentén tenyészik. A mocsarak kiszáradásakor az iszapba ássa magát, s a következö évi ésőzésekig itt pihen. A többinél veszélyesebb s a benszülöttek félnek tőle. Főleg halakkal él, de kisebb kaimanokat is megtámad. A nőstény a fiatalokat hosszabb ideig gondozza.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Alligátor
