Állítmány

(a nyelvtanban) a mondatnak az a főrésze, mellyel valakiről v. valamiről állitunk (v. tagadunk) valamit. Az állítmány rendszerint v. ige, p. sas röpül; v. főnév: A sas madár; v. melléknév: A sas merész. De az utóbbi két esetben is ott lappang a van ige, melyet némely nyelvek ki is mondanak (p. der Adler ist kühn), sőt néha a magyar is, p. «a sas merész volt», «a sas merész volna», «a sas van olyan merész, mint a sólyom». Az igei állítmány ritkán áll egészen magában, többnyire van valami kiegészítése. Ez v. állítmányi alanyeset: A sas merész volt; v. tárgy: Csak sast nemzenek a sasok; v. határozó: A sas sziklán fészkel. V. ö. Mondatrészek, Alang, Ige, Szóegyeztetés.

Forrás: A Pallas nagy lexikona