Amadé

1. Péter, Mosonvármegyében Óvár kapitánya, Ferdinánd híve volt, ki őt 1544-ben vise- grádi kapitánnyá tette. Nemsokára rá Mehemed budai és Husszein esztergomi pasák ostrom alá fogták, de ő csak hősies ellentállás után s miután a bor s a viz teljesen kifogyott, adta meg magát. A törökök a várőrséget felkoncolták s csak nehezen birták a pasák A. életét megmenteni.
2. A. Antal, várkonyi báró, a költő Lász1ónak édesapja, aranysarkantyus vitéz szül. 1676-ban, megh. 1737 ápr. 8. Mint énekszerző vivott ki magának helyet az irodalomtörténetben. Egy fűzet vallásos költeménye maradt ránk 1736-ból, összesen 8 drb.; istenes énekek és elmélkedő versek, Balassaversekben, de a hattagu sorok helyett öt szótaguakkal, és egy Zrinyi-versekben irt legenda- féle. Az erős hittel, de kissé száraz okoskodással irt hosszadalmas versek csak 1884-ben kerültek napfényre, amikor Paszlavszky Sándor az alsókubini könyvtárban rájuk akadt; ő tette közzé a Figyelő XVIII. kötetében 1885-ben.
3. A. László (várkonyi báró), jeles dalköltő, A. Antal 5-ik fia, született talán Bősött, a Csallóközben 1703 március 12., meghalt fel-baári jószágán a Csallóközben, 1764 december 22-én. Tanulmányait részint a jezsuiták nagyszombati egyetemén végezte hol 1722-ben nagy hatással tartotta meg latín vitabeszédét (Victor in proelio S. Ivo, megjelent ugyanott 1722), részint Grácban, hol 1725-ben a bölcsészet doktorává avatták. 1729-ben nőül vette báró Orczy Zsuzsánnát, de vele kevés ideig élt. Katonaságra adván magát, az 1734-ben felállított Hávor János-féle huszárerzedben mint kapitány szolgált. Másodszori házasságra lépett Veltzl Máriával, de tőle, úgy mint első nejétől gyermeke nem lett. 1742-ben a hires nemesi fel- kelő seregben ezredes, kapitány volt, 1744-ben pe- dig generál-adjutáns lett. Megválván a katonaságtól, 1750-ben a pozsonyi udvari kamarához tanácsossá nevezték ki mely méltóságát életfogytig viselte; 1751-ben aranykulcsot kapott. Életének közelebbi körülményei még nincsenek földerítve, de a fenmaradt adatok igen érdekes alaknak mutatják. Született világfi volt, szeretetreméltó és könnyelmü, aki élvezte az élet örömeit s kifogyhatatlan volt a galans kalandokban, amellett szüle- tett költő, aki nem hiuságból, nem is használni vágyásból, hanem lelki szükségből irt, a maga enyhülésére; igen érzékeny, de állhatatlan, sokat szenvedő, hamar vigasztalódó sziv; tetteiben ugy látszik megfontolatlan és nem mindig erkölcsös, de érzületében vallásos. Alapjában nemes lélek, kit léha kora nem csiszolhatott ki méltóan. Nem volt célja, de azért érdeme, hogy dunántuli főúr, magasrangu katona és aulikus méltóság létére e nem- zetietlen korban magyarul irt s Faludival együtt a magyar líra folytonosságát fentartotta. Egészen lirikus költő s mint a szerelmi líra képviselője Balassa után egészen századunk küszöbéig a leg- kiválóbb és legegyénibb. Költeményei részint istenes, részint világi énekek; amazok gyöngék, bár egyéni vonások bennök is akadnak. A világiak közt van néhány reflexiv költemény, egy kitünő katonadal, néhány gunyos darab (Nőtlen és házasélet) - e nemhez is van ereje - s pár epikai formáju levél meg élményrajz, leiró részletekkel; de legáltalánosabb tárgya a szerelem s legszokot- tabb műfaja a dal. Szerelmes dalai leghívebb tükrei lelkének. Esdeklés, ostrom, dac, boldogság, kötődés, szakítás, remény és kétség a rendes elemei. Temperamentuma nyugtalan, érzékeny, örök izgalomban levő; teljesen alanyi természet, heves és közvetlen, akin motivumai uralkodnak; annyira igazán lirikus, hogy többnyire dallamostnl költi dalait, melyek igy az eleven ének szárnyain terjedtek tovább, s részben a nép ajkára is átmentek. «A szépfényeskatonának arany, gyöngy élete» s «Rajta vitézek, harcra gyerünk» cimüek szélesen ismertek és elterjedtek voltak, sőt mai napig is fentartották magokat. Annyira a pillanat hatása alatt ir, hogy érzelmeit néha egészen nyersem adja, költői idomra nem elég éretten, noha általán. gyorsan kialakul a daleszme lelkében. Híres rögtönző is volt, gyakran ebédnél öntötte versbe egy- egy gondolatát. Érzelmi skálája nem gazdag, képzelete élénken, de szük körben mozog és gyakran ismétli magát. De egyenkint, ahogy e darabok annak idején közkézre kerültek, bizonyos frisseséggel birtak, s a dalhang és dalforma iránt való érzéket erősítették abban a korban, mikor a magyarul olvasó közönség Gyöngyösinek és utódainak epo- szaival táplálkozott. A. a népdal és a külföldi dalok hatása alatt áll, mint egykor Balassa és később Horváth Ádám s így fejleszti az irodalmi dalt. A költői nyelvet is gazdagította, nem szép szólamokkal, hanem a stil elevenségével. Mint verselő könnyü, dallamos, a formában változatos, a magyar verselést sokban gyarapította, de gyakran pongyola. Általában nem annyira művész, mint naturalista. Irt néhány latin (rimes) és német verset is. Magyar nyelven mintegy másfélszáz darabja maradt ránk; de költeményeinek egy része elveszett vagy legalább lappang, így egy lirai regény a költő szerelmeiről mely művét Toldy még látta Kulcsár Istvánnál. Életében csak istenes énekei jelentek meg (Buzgó szivnek ércekes fohászkodási, Bécs 1755, dallamokal együtt); világi verseinek első gyüjteményét csak 1836-ban adatta ki gr. Amade Tádé. Várkonyi b. A. L. versei. c. a. Kritikai teljes kiadása 1892-ben je- lent meg az Olcsó könyvtárban. Arcképe az orsz. képcsarnok gyüjteményében van meg.
4. A. Antal (várkonyi gróf), cs. és kir. kamarás és v. belső titk. tanácsos, előbb királyi táblai, utóbb hétszemélyes táblai ülnök, Lipót-rendi középkeresztes, aranysarkantyus és a Szt.-István-rend vitéze; Zala-, később Zágrábvármegye főispánja, végre kir. ajtónálló, szül. Bősön, Pozsonymegyé- ben, 1760 nov. 25-én; megh. Marcaltőn, Vesz- prémmegyében 1835 jan. 1-én. Több latin nyelvü munkáján kivül Bécsben 1809-ben ily címü müve jelent meg: «Egy magyarnak hazafi társaihoz intézett beszéde.»
5. A. Tádé gróf, cs. kir. osztrák titkos tanácsos és kamarás, «zenegróf», a bécsi özvegyek és árvák segélyző egyletének elnöke. Született Pozsonyban 1783 január 10. Meghalt Bécsben 1845 máj. 17-én. Mar gyermekkorában oly kiválón játszott a zongorán, hogy az udvarnál általános bámulat tárgya volt; később szabad improvizációival tünt ki, melyekben még a hires Hummel zeneszerzővel is vetekedhetett. Szerzeményeivel is szép sikert aratott. Legnagyobb érdeme azonban Liszt Ferenc zenei geniuszának fölismerése, támogatása és további kiképeztetése. Vele kihalt az Amadé-nemzetség a férfi ágon.

Forrás: A Pallas nagy lexikona