Ametiszt

(ásv.), ibolyaszinű quarcváltozat, az összes quarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amuletnek hordották, mert azt hitték róla, hogy hordozóját megőrzi a részegségtől (gör. a. m. részegségtől óvó). Marbodeus püspök: a középkorban az A.-el a földi szenvedések, szomoruság, de egyuttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, hordotta is boldog, boldogtalan egyaránt. Az ujabb időben már kevésbbé hordják, egyrészt mert elég olcsó, másrészt mert többé nem divatos. Ez idő szerint legkelendőbb Oroszországban ott Jekaterinburgban, az Ural-hegységbeli A.-ek főköszörülési helyén, 2000 frtot is kérnek nagyabb és szépen csiszolt A.-ért. Az 1873-diki bécsi világkíáliításon egy remek braziliai ametiszt-druzáért nyersen 2440 frtot kértek. Az A. színe nem mindig egyöntetü; gyakran világosabb és sötétebb részleteket látni rajta, de a sötétebb szinü kristályok általában ritkábbak. Melegitve az A. szinét változtatja, megsárgul, többé-kevésbbé megszintelenedik, ami arra utal, hogy az A.-el valamely finoman szétosztott szerves vegyület szinezi. Némelyek szerint a szin mangán- és vasvegyületektől van. Kristályai bár egyszerüeknek látszanak, de az optikai vizsgálat azt árulja el róluk, hogy többnyire sokszorosan összenőttek. Az összenövés némelykor már egyszeri megtekintésnél is szembeötlik s ez az oka annak, hogy az ilyen A. törésén finom hullámos vonalakat látni. Az összenövés nemcsak azibolyaszinü quarc-kristályokon tapasztalható, hanem némely sárgás,. zöldes, barnás, sőt színtelen guarc-kristályok is, azért utóbbiakat a mineralogusok ugyancsak A.-nek veszik, noha a gyakorlatban csakis az ibolyaszinü kristályokat tartják annak. Az A.-et többnyire v. telérekben, kőzeterekben találni, v. az ugynevezett A: mandulákban (achát-mandulákban). Az ilyen mandulákat legnagyobb mennyiségben Braziliából hozzák (a magyar nemzeti muzeumban többi között van egy óriási ilyen ketté törött mandula, a törési lapon legnagyobb szélessége 30 cm.); de azelőtt igen szépeket találttak Németországban a Nahe mellett fekvő Obersteinban is (l.. Achát). Igen szép A.-ek származnak Tirolból (Zillerthal) ís, valamint az Urálból. Hazánkban a selmeci A.-ek nevezetesek, továbbá szépek (sötét ibolyaszínüek) a hunyadmegyei Porkura vidékéről valók. A legszebb A.-ekei kavicsok alakjában találják Cejlon szigetén, Indiában s Uruguayban. A braziliaiak után a cejloniak a legszebbek, ezek kerülnek megmunkálva mostanában leginkább a kereskedésbe. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi quarcot (l. o.); de briliántnak is, általában sok lapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen. Az A.-t üveg-utánzattal, néha ibolyaszinü fluorittal vagy kalcittal is hamisítják. Az izzítás folytán sárgássá vagy szintelenné lett A.-et aguamarin v. topáz helyett is eladják. Ujabban különösen a topáz hamisítására használják. Az, amit orientális A.-nek vagy A. zafir-nak mondanak, nem egyéb, mint ibolyaszinü korund (l. o.). (Schmidt Sándor: A drágakövek. Budapest 1890. Kiadja a K. Természettudományi Társulat.)

Forrás: A Pallas nagy lexikona