(lat.) a. m. barátság, továbbá a barátság istennője: amicitiae causa a. m. a barátság okáért. Amicus a. m. barát; amici principis, a fejedelem barátjai, a római császárok államhivatalnokainak címe, kik amahoz legközelebb állottak; továbbá a jogtudósoké is, kik fontos tanácskozásokban részt vettek. Amicus populi romani, a római nép barátja címet adták a rómaiak több népnek és fejedelemnek. Amicus certus in re incerta cernitur, az igazi barátot a szerencsétlenségben lehet megismerni. Amicus Plato sed magis amica veritas, Platón drága nekem, de még drágább az igazság.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Amicitia
