Amiens

(ejtsd: ámien), 1. Somme francia département egyik kerülete (arrondissement), kiterjedése 1840 km2, lakosainak száma (1886) 198,489. - 2. A., Somme francia département fővárosa, a tenger színe fölött 36 méternyire; termékeny síkságon; a hajózható, sok ágra oszló Somme vizébe itt ömlik bele a Celle. A francia északi vasut mellette vonul el. (1886) 80,288 lakossal. Van egy IV. Henrik korából származó fellegvára, több nagy piaca és egyenes, széles és jól kikövezett utcái. A város régi sáncait szép boulevardokká változtatták. Épületei közt, mint a legkiválóbbak, említendők az 1120-1288 közt épült székesegyház, befejezetlen kettős toronnyal; a gót stilü templom a műépítészet valódi remeke; de Luzarches Róbert és de Cormont Tamás, a fiával Renaud-val építették, homlokzatát gazdagon diszített faragványok és szobrok emelik, oldalbejárata gyönyörü. A székesegyház előtt van amiensi Péter bronzból öntött szobra. Nevezetesek továbbá a St. Germain és St. Remy a XV. századból, a városháza, melyben 1802-ben a A.-i békét kötötték, az igazságügyi palota s a muzeum, melynek építését 1864-ben fejezték be, Franciaország legnagyobb gyüjteményeinek egyike, ujabb francia képiróktól mintegy 200 festménnyel. Számos iskolája, köz- és jótékonysági intézete van. Ipara és kereskedelme nagy fontossággal bir, különösen virágzik a posztó- és pamutszövés, len- és selyemfonás, nagyszerü műfestőintézet és más gyárak, melyekben kárpitokat, gépeket, vegyészeti árúkat és cukrot készítenek. A. jelentékeny kereskedést űz répacukorral, gyapjuval, olajmagvakkal, gabonával, hüvelyesekkel. Mint az ambiánok fővárosa már az ókorban Samarobriva név alatt volt ismeretes. Mint püspöki székely ura volt a körülötte elterülő vidéknek, Amienoisnak; 1185-ben Fülöp Ágost francia király birtoka lett. 1435-ben VII. Károly Jó Fülöp burgundi hercegnek adta át, csak 1477-ben merész Károly halála után szállott vissza Franciaországra. Bonaparte József, Cornwallis marquis, Azara és Schimmelpenninck 1802 március 27-dikén itt irták alá a városházán a hires amiensi békét, melynek értelmében Angolország megtartotta Cejlon és Trinidad szigeteket, s szabadon mehetett a Jó Reménységfok kikötőibe. Franciaország a gyarmatait kapta vissza, Málta-sziget a johanniták birtokába ment ujra, Spanyolország és Batávia pedig, Cejlon és Trinidad kivételével, gyarmatait kapta vissza. A franciáknak Rómát, Nápolyt és Elbát kellett volna kiüresíteniök és az orániai házat kártalanítaniok. A portának birtokát, úgy amint az a háboru előtt volt, elismerték. Mivel ezek a határozatok az angolok kevélységét sértették, Anglia közvéleménye ezt helytelennek nyilatkoztatta s a háborut 1803 május 18-án ujra megüzente. Nevezetes továbbá A. az 1870 nov. 27-én itten a németek és franciák közt vívott döntő ütközetről.

Forrás: A Pallas nagy lexikona