Amnézia

(gör.), az emlékezés teljes hiánya, az öntudatlanság bármely formájának egyenes és soha nem hiányzó kifolyása. Arra az egész időre nézve, melyben valakinek öntudata bármi okból meg volt akasztva, az öntudat ébredése után teljes emlékezés-hiány áll fenn, úgy hogy az illető mindarról a mi körülötte és vele az alatt az idő alatt történt, később semmit sem tud. Úgy van ez az egyszerü ájulási rohamoknál, valamint p. a legsulyosabb efféle állapotoknál, a nehézkóros rohamoknál. Bármilyen komplikált működést végez az egyén ez önkívületes állapotban, az önkivületesség végével teljes amnézia fogja el. Az A. a büntető jogban fontos szerepet játszó úgynevezett mania transitoriának egyik jellemző ismérve.

Forrás: A Pallas nagy lexikona