Amulét

(az arabs hamalet szóból, ami függőt, függeléket jelent), babonás eszköz: jelekkel vagy mondásokkal ellátott, kőből, fémből, papirosból vagy gyökerekből csinált kis tárgy, mely azt, aki hordja, régi néphit szerint megóvja betegségek, boszorkánymesterség, ráolvasás v. szemmel való megverés ellen. Már a régi egyiptomiak és káldusok is használtak apró, mágikus írással ékített bálványokat, ördögöket amulétül. A zsidók, görögök, rómaiak is hordtak amuléteket s ezek révén került a babonás szokás a kereszténységbe, ahol elannyira elterjedt, hogy a IV. században a laodikeiai zsinat büntetés terhe alatt megtiltotta a papoknak az A. használatát. Még ma se veszett ki teljesen a babona, melyet a szentképecskék, az agnus dei-k (l. o.), a Mária-tallérok még inkább belevittek a nép vérébe.
[ÁBRA] 1. ÁBRA.
Ma is használatosak bűvös szerek vérhányás, nyavalyatörés, kolera ellen. Az olasz parasztok A.-eket akasztanak a kisgyerekek nyakába, nehogy szemmel megverje őket valaki. Majdnem minden igazhivő mohammedán hord A.-et, miket dervisek árulnak, s melyek bűvös igékkel, Allah 99 tulajdonságával, v. leginkább a Korán-ból való versekkel vannak teleírva. A persák és arabok talizmán-nak is hívják az A.-et (l. o.). Az 1. ábra ókori A., 2. ábránk, mely három egymásba kapcsolt gyűrűből áll, Hóra és Kloska amuletjét mutatja. (V. ö. Századok 1891. 766 oldal.)
[ÁBRA] 2. ÁBRA. AMULÉTEK.

Forrás: A Pallas nagy lexikona