Antimón

termés antimónium (Sb), ritka ásvány, hatszöges rendszerbeli kristályokban, szemcsésen és fürtös vagy veséded alakokban találni egyes telérekben Svédországban (Sala), Franciaországban (Allemont), Harzban (Andreasberg), Csehországban (Przibram), Mexikóban, legszebben pedig Borneó szigetén (Sarawak). Ónfehér, néha sárgára v. szürkére futtatva, erősen fémes fényü. Jól hasad, igen könnyen olvad. Többnyire van benne egy kevés arzén, ezüst és vas. Ha az arzén nagyobb mennyiségben van benne, akkor előáll egy olyan ásvány, mely középhelyet foglal el az A. és arzén között és ezt nevezték el allemontitnak. Az A.-t már Constantinus Africanus említi 1100-ban, de a termés A.-t legelőször Swab találta (1748) a salai ezüstbányákban (Svédország). 1700-ban Allemont mellett a chalanchesi bányákban két helyen találtak mázsányi darabokat. Ötvények készítésére igen fontos fém, de erre a célra nem a termés A.- t használják, hanem az antimonit-ból kiolvasztottat, mely utóbbi ásvány a legfontosabb antimon-érc. Más A.-tartalmu ásványok, mint a valentinit, senarmontit, a cervantit, a stibilit, az antimon-okker, a cumengit stb. ritkábban fordulván elő, mint ércek nem jönnek számba. A. (stibium «dárdany») kémiai értelemben elem; jele Sb. atomsúlya 121. A természetben színállapotban is előfordúl, de gyakoribb az antimonit (ant. triszulfid), mely ásványt már a legrégibb idők óta ismerik. Ez ásványból az elem leválasztásának módját Basilius Valentinus tanította elsőnek (a XV. század végén). (Az A.-készítményeket a középkorban a szerzetesek gyógyszerül használták, de mivel több volt a kár mint a haszon, az A.-készítmények használatát II. Ferenc betiltotta; innen származik az A. név. Ugyanis antimonacon gör.: szerzetes elleni [szer].) Előállítáa úgyszólván kizárólag az antimonitból történik, amelyet vassal olvasztanak össze, amidőn ferroszulfid és szín-A. keletkezik. Ugy is járnak el, hogy az antimonitot a levegőn való pörköléssel oxiddá alakítják, majd az oxidot szénnel redukálják. A tiszta A. ezüstfehér, törékeny. F. s. 6,7. o. p. 425° C., f. hó 0,050. Romboéderekben kristályosodik, amelyeknek élszöge a 90°-hoz közel álló. A levegőn fényét megtartja, de felhevítve könnyen fehér antimon trioxiddá alakul. A tömény sósav csak a megmelegítéskor hat az A. porára. A salétromsav könnyen oxidálja és töményességétől függően vagy A. trioxid, vagy A. pentaoxid keletkezik. Vegyületeiben v. mint 3 vegyértékű vagy mint 5 vegyértékű negativ gyök szerepel. Számos fontos ötvény elegyrésze.

Forrás: A Pallas nagy lexikona