(ejtsd: bakülár dárnó) Ferenc Tamás Mária (de), franc. iró, szül. Párisban 1718., megh. 1805 nov. 8. Verseivel már kora fiatalságában megnyerte Voltaire kegyét s Nagy Frigyes kinevezte irodalmi levelezőjének és utóbb Berlinbe hivta az akadémiába; költeményeiben «Ovid» jának nevezte és Voltaire utódjának vallotta, miért is emez gunyos verseket irt B.-ra. Párisba visszatérte után a rémuralom alatt börtönbe vetették, s nyomoruságban halt meg. Regényeiben és szomorujátékaiban a komornak, borzalmasnak volt barátja. Csupán Le comte de Comminger-je került szinre. Költeményei, Poésies, 1751. jelentek meg 3 kötetben. Magyar fordításban: Eufemia, vagy a vallás győzedelme. Szomorú darab, mely frantziából fordíttatott. (Pozsony 1783. Nyom. Landerer Mihály). A szerentséllen szerelmesek. Avagy G. Comens. Szomoru darab, mellyet irt d' Arnod. Frantziából ford. báró Nalátzi József (Kolosvárott és Szebenben 1793. Nyom. Hochmeister Márton). érzékeny mesék. Fordította frantziából Harsányi Sámuel (Sopronyban 1794. Szisz Klára bet.).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Baculard d'Arnaud
