1. Edmund, somerseti herceg, Genti János fia és III. Eduárd unokája, 1448 óta a Franciaországban állomásozó angol seregek fővezére. Calais kivételével minden franciaországi birtok elveszett alatta 1450. és 1451., amiért Richard yorki herceg árulással vádolta. 1454. B. fogságra vettetett, de VI. Henrik és a királyné közbenjárására kiszabadult (1455). Ugyanabban az évben York ellen kellett táborba szállani; elesett a St. Albans mellett vivott csatában (1455 febr. 22.).
2. B. Eustache, ciszterci apát, a septfontsi kongregáció alapítója. Szül. 1635., megh. 1709. 1663. az istenes életre határozta el magát, megromlott kolostorát ujra szervezte, az ellenálló szerzeteseket eltávolította s az uj szabály szerint kolostorának tagjait a la trappe-iakénál is szigorubb életre kötelezte.
3. B. Ferenc de Vendôme herceg, szül. Párisban 1616., megh. 1669. (Atyja IV. Henrik királynak és d'Estrées Gabriellának természetes gyermeke volt.) Kitünt a spanyolok elleni hadjáratokban, Corbin (1636) és Arras (1640) elfoglalásánál. XIII. Lajos halála után a királyi hercegek felügyelője lett s azon volt, hogy magához ragadja a hatalmat. Mazarin ellen tervezett merénylete nem sikerült, amiért 1643. fogságba került, melyből csak 1646-ban menekült. A fronde-zavargásokban a pártnak egyik kedveltebb vezére, de másrészt vak eszköze is vala. (Gúnyneve: a csarnokok királya.) A parlament tábornokká és Páris kormányzójává tette; de a trónra lépő XIV. Lajos parancsára a városból eltávozott. 1663. megverte az algéri kalózokat.
4. B. sir Francis, angol térképrajzoló és ellentengernagy, szül. Callanban (Irország) 1774. meghalt Brightonban, 1857 dec. 17. Részt vett a Brest mellett vivott tengeri csatában 1794. Kisázsiában való tartózkodása idején (1811) a karamániai partokról jó térképeket készített, mire aztán hazájában tengeri térképek készítésévél bizták meg (1812-29) (Stephen, IV. 39-41.)
5. B. Henrik, bibornok és brit államférfi, meghalt 1447 ápril 11. 1397. Lincoln 1404. pedig Winchester püspöke lett. Három izben volt lordkancellár. 1414. mint követ járt Franciaországban. Részt vett az 1417. konstanzi zsinatban s elősegíté V. Márton pápának megválasztását. Jutalmul a bibornoki süveget kapta és azon megbizatást, hogy Németországban keresztes háborut hirdessen a husziták ellen. VI. Henrik angol királyt Franciaország királyává koronázta Párisban (1431 dec. 17.). Elnöke volt azon törvényszéknek, mely Jeanne d'Arcot halálra itélte. Folytonos viszályban élt Gloucester herceggel, ki őt egy alkalommal hazaárulással is vádolta; e vád alól azonban a felsőház felmentette. (Stephen, Diction of Not. Biogr. IV. 41-48. Az irodalmat l. u. o.)
6. B. Henrik, az előbbinek legidősebb fia, VI Henrik király érdekében harcolt IV. Eduárd ellen. Mfután Towton mellett 1461. vereséget szenvedett, meghódolt Eduárd előtt. De midőn később megint VI. Henrik pártjához szegődött Hexham mellett 1464 máj. 8. elfogatott és Eduárd parancsára lefejeztetett.
7. B. Henrik Ernő Grout, chevalier de, afrikai utazó, aki Mungo Park nyomdokain járt. Szül. Aubevoyeban 1798., megh. Bakelban a Szenegalnál 1825. Már 1812. a hajóhadnál szolgált. 1819-21. három évet töltött Szenegambiában és élete céljául tüzte ki, hogy kikutassa Afrikának ezt a részét. 1821-23. Franciaországban készült utazásra és a kormány támogatásával 1823 őszén utra is kelt. 1824 tavaszán Barrankoig és Kukongoig nyomult elő és a mandingokig jutott azután Bakelbe tért vissza. Ősszel felhajózott a Talemén és kikutatta a Kaartat. Harmadik utazásában 1825 febr. Kasszon országba jutott és átkutatta Bambuk országot meg az aranybányáit. Ősszel egészségesen tért vissza Bakelbe, ahol szept. megbetegedett és meghalt.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Beaufort
