Belár

A hun-magyar eredet mondája szerint Hunor és Mogor testvérek a Meotis melletti tartózkodásuk hatodik esztendejében kimentek a pusztaságra s véletlenül Belár (Kézai szerint) v. Bereka fiainak leányaira és feleségeire bukkantak, kik férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték; köztük volt Dula alán fejedelem két leány a is (l. Dula). Hunor és Mogor a nőket lovaikra kapva elrabolják, velük összekelnek s ezen házasságból származott a hun és a magyar nép. A monda etnikus háttere teljesen megfelel a Volga és Azovi tenger-menti vidék néprajzi viszonyainak s egyes szálai olyan hagyományos emlékekből vannak összefonva, melyek valóságos história elemeket tartalmaznak. Ilyen Dula fejedelem hagyománya, mely összevág azzal a történeti ténnyel, hogy az első bolgár dinasztia Dula nemzetségéből származott s a magyarokkal való közelebbi kapcsolatnak is van nyoma a bizanciaknál, akik szerint Kuvrát a Duló-dinasztia alapítója, a bolgárok, kotragok és unugurok királya volt. Maga a Belár név is a volgai bolgárokra utal; «les Bileres c'est-â-dire la, grande Bulgarien», mondja Plan Carpini János, kit IV. Ince pápa 1246. a mongolokhoz követségbe küldött s a Volga mentén is megfordult. Anonymus szintén említi a Bular földet, honnan Taksony korában nagyszámu izmaklita költözött Magyarországba, ami akkor történhetett, midőn 969 körül, tehát Taksony uralkodásának vége felé az oroszok feldulták Nagy-Bolgárországot s a lakosok az egykoru arab tudósítások szerint mindenfelé elszéledtek. A Belár vagy Bulár név eredeti alakja a Bilar volt és szorosabban Nagy-Bolgárország egyik részét értették alatta; emlékét az orosz Bilarszk város tartotta fenn.

Forrás: A Pallas nagy lexikona