(narcotica, anaesthetica, sedativa, hypnotica), olyan orvosi szerek, melyek a centrális v. a periferikus idegrendszer működési képességét csökkentik, s igy fájdalmakat, görcsöket csillapítanak, vagy az öntudatot is felfüggesztik. Hatásukat az idegrendszerre való közvetetlen befolyás által fejtik ki; voltak, akik a bódulatót az agyban előidézett szegényvérüség indirekt következményének tartották, sokkal valószinübb azonban, hogy az agynak, idegeknek, izmoknak ezen vértelen volta inkább e szervek nyugvó állapotának a kifejezése. Vannak a B. közt olyanok is, melyek kis dózisban a bódító hatásnak épp ellenkezőjét gyakorolják; igy az alkohol kisebb dózisai izgató hatásuak. A B. iránt egyénileg is igen különböző a fogékonyság; mig p. a kloroformból némelyeknek - különösen erős borivóknak - aránylag igen sokat kell adnunk, hogy a teljes bódulat bekövetkezzék, addig az ópiumtól, különösen gyermekek, már kis dózisok után teljes bódulatba esnek. Ezért a gyakorló orvos bizonyos életkoron alul való egyéneknek vagy egyáltalán nem, vagy csak igen óvatosan ad ópiumot. Legnevezetesebb bódító szereink az anorganikus vegyületek között a brámtartalmu szerek (brómkáli stb.), némely cinksó, a nitrogénoxidul (kéjgáz); az organikus vegyületek, különösen a zsirsavsorozat és a szervi bázisok (alkaloidák) között pedig az alkoholok, aldehidek (paraldehid, klorálhidrát), amilénhidrát, éter, kloroform, amilén, ópium, morfium, indiai kender, beléndek, mérges saláta, nadragulya, maszlag és ezeknek ható anyagai. Egyik legnagyobb hátránya a B.-nek, hogy többszöri használat után igen könnyen hozzászokik az emberi szervezet, úgy, hogy a dózist mindinkább fokozni kell, hogy a kivánt bódulat bekövetkezzék: igy van ez p. a morfinnal és klorálhidráttal; másrészt elszokni épp oly nehéz tőlük, mint általában egyéb mérgektől (arzén, dohány ) is, ha az ember egyszer hozzájuk szokott; bizonyítja ezt az a makacs kitartás, mellyel az ópiumszivók, a hasisevők, a morfinisták, a részegesek stb. szenvedélyükhöz ragaszkodnak még testi jóvoltuk árán is. Mindez azonban elenyészik ahhoz a sok jótéteményhez képest, melyekhez a szenvedő emberiség a B. révén jutott, mi a B.-et az ujkori orvostudomány megbecsülhetetlen kincseivé avatja. Használják azokat mindennemü fájdalom csillapítására sebészi operációk közben, epekő és vesekőkólikánál, tetanus, sztrichninokozta görcsök ellen. Azonkivül gyakran a diagnózis megállapítása alkalmával is jeles szolgálatot tesznek, mert oly bajok felismerését is elősegítik, melyek különben a fájdalmasság, reflexösszehuzódások stb. miatt nem volnának meghatározhatók.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bódító szerek
