Lajos, mérnök. szül. B.-Gyulán 1833 okt. 1., megh. 1885 szept. 13. Tanulmányait Kecskeméten, Eperjesen és Budapesten végezte. 1860. Békés vmegye főmérnökévé választotta, de a provizórium beálltakor leköszönvén, mint magánmérnök működött, mignem 1863. a Temes szabályozó társulat főmérnökévé választotta. E minőségben dolgozta át és adta ki Humphrynek és Abbotnak akkortájt megjelent és világszerte feltünést keltő művét a Missziszippin eszközölt vizsebességmérések eredményeiről és az ebből levont vizfolyási elméletről. 1873. az Al-Duna szabályozásának terveit előkészítő nemzetközi bizottságba a magyar kormány őt küldte ki. E minőségében részletes tanulmányt dolgozott ki. A budapesti Dunaszabályozó munkák befejezése után orsz. középítési felügyelővé tették meg. Ebben az állásban volt 1881-ig midőn a műszaki tanács szervezésével osztálytanácsősi minőségben a vízépítészeti osztály élére állították. Midőn Kemény Gábor báró a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumot átvette, miniszteri tanácsosi minőségben a vizügyi adminisztráció élére állította. Bokros elfoglaltsága mellett talált időt az irodalmi munkásságra is, már említett művén kivül; az 1873-iki bécsi világkiállításon bemutatott vízépítészeti tárgyakról irt nagyobb jelentést. Pár évvel később a francia csatornákról szóló tanulmányát adta ki. Tevékeny részt vett a m. mérnök és építész egylet vizépítészeti szakosztályának gyülésein. V. ö. Gazdasági mérnök 1885. évfolyamát.
Forrás: A Pallas nagy lexikona