(Buduló). Régi magyar személynév, mely Bodol alakban előfordul a XIII. század elején (Vár. Reg. 220). Budolownak pedig egy 1330 említett csallóközi nemes apját nevezték. Mint családnevet a székelyek közt találjuk. A név kétségkivül a török «budula», «butalak» azaz ostoba szónak felel meg. Hasonló értelmü a közép ázsiai törökségnél a Tentekbala azaz «ostoba-gyerek» név (l. Vámbéry: A török faj. 261) s nálunk is találunk az Árpádkorban efajta neveket, mint: Hazug, Részeg stb.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bodola
