Árpádkori magyar személynév, amely azonban aligha felel meg a mai «bodor» (Dunántul «bodri», tehát eredetileg «buduroj») szónak, hanem sokkal valószinübben a. m. a török «bodur» azaz törpe, alacsony. A név használatban volt úgy az úri, mint az alsóbb osztálynál. A név eredetét a bessenyő-kun elemnél (tehát a törökségnél) kell keresni.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bodor
