1. Henrik Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül. Brugesben 1801-ben, megh. Brüsszelben 1891 jan. 25. Jogot hallgatott Liegeben s 1820. ügyvéd lett. A forradalom kitörése után (1830 aug.) a brüsszeli felebbezési törvényszék birájává és a nemzeti kongresszus tagjává lett. Tagja volt azon küldöttségnek is, mely a belga koronát Lipót koburgi hercegnek ajánlotta fel. Mint önkéntes részt vett továbbá a hollandok ellen viselt háboruban (1831). 1833 óta szakadatlanul képviselte a kamarában Brüsszel városát. 1840. Antwerpen kormányzója lett. Nemsokára azonban ismét megjelent a kamarai ellenzék soraiban és hevesen megtámadta a Van de Weyer kabinetet s főképen d'Anethan igazságügyi minisztert. A szabadelvü párt gyözelme után (1847) tárcanélküli miniszterré lett és több rendbeli diplomáciai küldetésben járt Olaszországban. A Rogier- és Frere-Orbán-kabinet bukása után (1852 okt. 31.) az u. n. engesztelő miniszteriumot szervezte, mely a párttusák és versengések megszüntetésére törekedett. E közvetítő politika azonban a szabadelvü pártnak csak mérsékelteb részénél talált viszhangra, s midőn a keleti háboru Belgiumot sulyos válsággal fenyegette, az egész miniszterium beadta lemondását (1855 márc.). erre a király B.-t ujabb miniszterium megalakításával bizta meg, de ő Deckernek engedte át a tért. Folyton bár, de mérséklettel küzdött azon engedmények ellen, melyeket utódjai a katolikus reakciópártnak tettek. Öreg korában megvakult s 1870. teljesen visszavonult a politikai pályától.
2. Károly Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül. Brugesben 1796 jan. 18., megh. 1860 ápr. 20. Ifju korában résztvett a waterlooi csatában. 1826. a második kamarának tagja lett és egyúttal a szabadelvü ellenzék feje és Belgium függetlenségének előlharcosa. A 1829 dec. 11-iki királyi üzenet kihirdetése után kilépett az államszolgálatból. Az 1830 szept.-i döntő küzdelmek után előbb az orániai család trónjelöltsége mellett buzgólkodott, később, a nemzet kongresszusban, a nemoursi hercegre szavazott. Az ideiglenes kormány alatt rendre hozta a pénzügyeket, mire 1831 aug. 3. belügyi, aug. 16. pedig hadügyi miniszterré nevezték ki. Pár hó alatt 80.000 főnyi sereget teremtett, de midőn a kamarák az e célra kért hitelt sokalták, 1832-ben beadta lemondását. 1834. a pénzverő intézet igazgatója és azonkivül a brüsszeli egyetem tiszteletbeli tanára is lett. Tielemanssal megindította a Répertoire de l'administration et du droit administratif cimü szaklapot. 1835. megalapítá a belga nemzeti bankot, mely azonban 1838. a politikai bonyodalmak folytán kénytelen volt fizetéseit beszüntetni. Brüsszel 1840. választotta be a kamarába, Rogier miniszter pedig még ugyanazon esztendőben a főváros polgármesterévé nevezte ki. Mint ilyen kivált az 1846-i éhség és az 1849-ki kolera idejében szerzett nagy érdemeket. 1847-ben a brüsszeli gazdászati, 1848. pedig a földmivelési kongresszusnak volt elnöke. Sokat fáradozott az ország iparának és kereskedelmének előmozdítása érdekében. A grófi cimet, mellyel a király ki akarta tüntetni, nem fogadta el. V. ö. Juste: Charles de B. (Brüsszel 1868).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Brouckere
