Burckhardt

1. Henrik Keresztély, német erdész, szül. Adelebsenben (Hannovera) 1811., meghalt Hannoverben 1879. Szaktanulmányait a göttingai egyetemen végezte, azután a gyakorlati térre lépett, s 1844. mint tanár és erdőkezelő az akkoriban Mündenben keletkezett erdészeti szakiskolára került. Ennek megszünése után 1849. a hannoverai állam szolgálatába lépett s ott utóbb erdőigazgató lett. Fontosabb művei: Säen und Pfalnzen nach forstlicher Praxis (1855, 5. kiad. 1880); Der Waldwert (1860); Die forstlichen Verältnisse des Königreichs Hannover (1864); Aus dem Walde (1865-1881); Die Teilforste und ihre Zusammenlegung zu Wirtschaftsverbänden (1876).
2. B. Jakab, német művészettörténetiró, szül. 1818 máj. 25-én Baselben, hol mint a történelem és a művészettörténet tanára működött az egyetemen. Az 1892/3-iki tanév végén nyugalomba vonult. Éles kritikával, világos és szellemes előadással, nemkülönben rendkivüli alaposságával tünik ki. Főművei: Cicerone, eine Anleitung zum Genuss der Kunstwerke Italiens (1855, 5. kiad., Lipcse 1884); Die Zeit Konstantins des Grossen (u. o. 1853, 2. kiad. 1881); Die Kulturder Renaissance in Italien (Basel 1860, 3. kiad. Lipcse 1877); Geschichte der Renaissance in Italien (Stuttgart 1867, 2. kiad. 1878).
3. B. János, francia csillagász, szül. Lipcsében 1773 ápr. 30., megh. Párisban 1825 jun. 22. Zach vezetése alatt Gothában Csillagásszá képezvén ki magát, ajánlatok folytán 1797. Lalandehoz került, hol eleinte üstököspályákat számított, majd az école militaire csillagvizsgálóján munkálkodott; innen a bureau des longitudes segédcsillagászává nevezték ki és 1799. francia állampolgár lett. Lalande halála után ő lett 1807. a hadi iskolai csillagvizsgáló igazgatója. Lefordította Laplace Mécanique céleste cimü munkáját németre (Berlin 1800-1802, 2 kötet) és irt számos, különösen pályameghatározásokra és perturbációs számításokra vonatkozó értekezést. Legfontosabbak azonban az 1812. kiadott holdtáblái melyek a Hansen-féle táblák megjelenéséig a legjobbak voltak. A Mémoire sur la cométe de 1770 (Mém. Inst. 1806) c. értekezése az Institut diját nyerte.
4. B. János Lajos, angol utazó, szül. Lausanneban 1784., megh. Kairóban 1817. A londoni Afrikai-társaság megbizásából utazott Afrikában. Maltából 1809. indult el mohammedánusnak öltözve Ibrahim sejk álnévvel és harmadfél évet töltött az arab nyelv, történet, földrajz és az iszlam tanulmányozásával Aleppóban, Damaszkusban; 1810-12, beutazta a Libanont és Haurant, ahol sok romot fedezett fel Trajanus és Marcus Aurelius korabeli görög feliratokkal; átkutatta a Jordántól K.-re eső vidéket és 1812 őszén Kairóba jutott. Onnan Mehemed Ali ajánlatával Nubiába utazott és európaitól addig nem járt uton Berberből Szuakimba jutott. Azután áthajózott Dzsiddába. Ott két arab tudós megvizsgálta és elismerte, hogy mohammedánus. Csak úgy eresztették tovább Mekkába, ahol négy hónapot töltött. 1815. Medinán és Szuezon át visszatért Kairóba. 1816, mikor Kairóban a pestis pusztított, a Szinai félszigeten járt. Miután Kairóba visszatért, naplóinak, mennyiségtani és természettudományi iratainak rendezése közben halt meg. Egyszerü, cicomátlan útleirásai megbizhatóságuk, pontosságuk és alaposságuk miatt tünnek ki. A londoni földrajzi társaság birtokában levő naplóiból megjelentek: Travels in Nubia (1819, német. 1823. Weimar); Travels in Syria and the Holy Land (1822, németül 1823-24. Weimar); Travels in in Arabia (1829, németül 1830. Weimar); Notes on the Bedouins and Wahabys (1830, német. 1831. Weimar); Arabic proverbs (1831, német. 1834. Weimar). V. ö. Beiträge zu Burckhardts Leben und Charakter (Basel 1828).
5. B. Miksa Jenő, osztrák iró s jogtudós, jelenleg a bécsi burgszinház igazgatója, szül. Korneuburgban 1854. Több jogi munkával kezdte irói pályáját, azután kiadta a Lied vom Tannhäuser c. romantikus költeményt (1889). Förster halála után (1890) B.-t. közmeglepetésre kinevezték a Burgszinház igazgatójává, noha B. idáig szinházi dolgokkal nem foglalkozott.

Forrás: A Pallas nagy lexikona