Byron

1. György Noel Gordon lord, Shakespeare és Milton után Angolország legnagyobb költője, B. János tengerész (l. o.) unokája, szül. Londonban 1788 jan. 22., megh. Mesolongionban 1824 apr. 19. Régi nemes angol család sarjadéka, mely nemzetségfáját Hódító Vilmos koráig felviszi s amelynek feje 1643. I. Károlyhoz való ragaszkodásáért a Lord B. de Rochdale cimet kapta. B. apja, John B., az admirális legidősb fia, aki gárda-kapitány volt és rakoncátlan életmódja miatt a bolondos Jack B. néven volt ismeretes, először Charmarthen marquise-t, szül. D'Arcy Amáliat birta feleségül akit azonban tőle megszöktettek és elválasztottak, ezután Gordon de Gight György leányát és örökösét Katalint vette feleségül. Első házasságából B. Auguszta, a másodikból lord B. György N. származott. B. szüleinek házassága nem volt boldog. Apja előbb elpazarolta anyjának csaknem minden vagyonát, azután elhagyta azt fiával együtt s 1791. Valenciennesben meghalt. B. anyja szenvedélyes temperamentumu, büszke asszony volt, s fiával 1790. Aberdeenbe ment, hol megmaradt vagyonából visszavonultan éldegélt. A szeszélyes anya nevelése nem arra való volt, hogy fiában a későbbi fejlődés alapját megvesse. B.-t 8 éves korában egészségi okokból Skóciába vitték s az ottani regényes tájék ébresztette fel benne a természet iránti érzéket, mely kásőbb minden müvén meglátszott. 1798. nagybátyja meghalván ő sem tartózkodhatott tovább Skóciában. B. e haláleset révén megkapta a családi vagyont és cimet s Newstead-Abbeyba, költözött. Nevelését most gyámja, Carlisle gróf vezette. Rövid ideig Londonban tartózkodván (ahol eredménytelenül próbálták meg csámpás lábát helyreigazítani) s elemi iskoláit végezvén Dulwichban, 1801. a harrowi iskolába került. Még mielőtt a szokásos tanfolyamokat elvégezte volna, lángoló, de viszonzatlan szerelem fogant benne Chaworth Mari iránt, kinek szülei birtokosok voltak Newstead-Abbey szomszédságában. 1805. októberében B. a cambridgei egyetemre ment, hol némi felbeszakításokkal 1808-ig maradt. Hours of idleness munkáját még tanuló korában adta ki (Newark 1807), amelyet lord Brougham kegyetlenül megkritizált az Edinburgh Reviewban; ez ellen irta B. English bards and Scotch reviewers c. maró szatiráját, melyben először csillant meg rendkivüli tehetsége s amelyben Scott Marmionját meg nem érdemelt elitélő kritikában részesítette. 1809. nagykoruvá levén, elfoglalta helyét a felsőházban, ahol az ellenzékhez csatlakozott. De az üléseket ritkán látogatta s három izben tartott beszéde minden hatás nélkül volt. A gazdag, szép, virágjában levö fiatal ember szórakozásokra, kicsapongásokra adta magát, rongálva nemcsak vagyoni helyzetét de egészségét is. 1809. juniusban Hobhouse barátjával nagyobb utra kelt. Portugálián és Spanyolországon át Maltába ment, bejárta Görögországot és Kis-Ázsia nagy részét, átutazta a Helleszpontuszt, megnézte Konstantinápolyt, s Athénben hosszabb ideig tartózkodván, 1811 juliusában tért vissza: 1812 februáriusában jelent meg a Childe Harold első két éneke, melyet utközben irt meg s amelynek révén egyszerre hirneves költő lett. Költői talentumát annál inkább csodálni kezdték, mert hősében őt magát vélték felismerni. Ezután gyorsan következtek The Giaur, The bride of Abydos, The Corsair, Lara, Parisina, The siege of Corinth s más költemények, amelyek mind dicsőségét emelték. 1815 februáriusában nőül vette Milbanke Anna Izabellát de e házasság szerencsétlen volt s lady B. már a következő év februáriusában elhagyta B -t. Erre a közvélemény B. ellen fordult. Felháborodva B. életmódja ellen, az angol társaság elitélte őt anélkül, hogy meghallgatta volna s B: ezen elkeseredve 1816 április havában hagyta el hazáját és azt soha többé meg nem látta. Németalföldön és a Rajnán át Svájcba ment, hol juniusban a Genfi tó mellett a Shelley-házaspárnál állapodott meg. Ezt és olaszországi utazását irta le a Childe Harold két utolsó énekében. Ettől kezdve, folytonosan muzsájának élve, felváltva a Genfi tó mellett s Felső-Olaszország különböző városaiban tartózkodott. Velencében (1819) és Ravennában (1820) a szép Guiccioli Teréz grófnővel bizalmas viszonyt kötött (v. ö. Rabbe: Les maltresses authentiques de Lord B. 1890). Mikor a grófnő apját és fitestvéreit mint karbonárikat Ravennából kiüzték, B. oltalmába vette a családot s azzal együtt Pisába ment (1821), hová a férjétöl elvált grófnő is követte őt. Minthogy a Gambacsaládot itt sem akarták megtürni, B. Genovába vitte őket s ott maradtak egész 1823 juliusáig, mikor B.-t a görögök szabadságharca Görögorországba szólította. Hosszabb ideig tartózkodott Kephaloniában, aztán 1824 januáriusában Mesolongionba (Missolunghi) ment, ott 500 szuliótából saját költségén egy dandár-csapatot szervezett Lepanto ellen. Ekkor történt, hogy epileptikus rohamaiból még teljesen fel nem épülve; esős időben huzamosabb lovaglást tett, meghült, lázt kapott s meghalt. Mesolongionban, halálozása helyén, mauzoleumot építettek neki, a egész Görögország 21 napi gyászt szentelt emlékének. Gamba Petro gróf, aki B.-t Görögországba követte, B. holttestét Angolországba vitte, hol azt - miután a Westminster-apátságban eltemetni nem engedték meg - Newstead-Abbey mellett a hucknalli falusi temetőben helyezték el. 1879. Londonban, a Hyde Park bejáratánál bronz-szobrot állítottak B. emlékének.
B.- nak Angliából másodizben történt elutazása után jelentek meg: Childe Harold utolsó énekei (1816-18); The prisoner of Chillon (1816); Manfred, drámai költemény (1817); The lament of Tasso (1817); Beppo (1818); Mazeppa (1819); Marino Faliero; The two Foscari; Cain; Sardanapalus; Heaven and Earth; Tha deformed transformed és Werner (1820-22); Don Juan (182123); The Island (1823) és több apró költemény. 1822. Leig Hunttal és Shelleyvel a The Liberal folyóiratot kezdte kiadni, mely miatt Angliában a kiadót pörbe fogták. B. irói karakterét nem ismernők teljesen, ha számba nem vennők Moore Tamás barátjával folytatott levelezését (Lettres and journals of Lord B. with notices of his life, 2 köt. Lond. 1830; ujabb kiadás 1875), amelyben ő mint ügyes, szellemes prózairó tünik fel. B. művei (Poetical works) számtalan kiadásban jelentek meg (először 6 kötetben, Lond. 1815; Murray kiadása 1828; majd teljesebben: Life and Works of B., 1832-35; utoljára a Popular Libraryben 1890 s a Griffith Farran et Co. cégnél. Lond. 1891) s csaknem minden élő nyelvre leforditották.
B. felesége, Milbanke Anna Izabella, lady B., sir Ralph Milbanke és lady Judith Noels egyetlen leánya és örököse, szül. Londonban 1792 máj. 17., megh. 1860 máj 16. Sokféle és gondosan fejlesztett tehetségü, szokatlanul határozott jellemü, szép és kellemes külsejü nő volt. Lord B.- val 1813. ismerkedett meg nénjénél, lady Melbournenál, aki szerette volna, hogy huga B.-hez menjen feleségül. B. az ő egyszerü, nemes lényét a Don Juan egyik legrokonszenvesebb alakjában, Raby Aurórában rajzolta meg. A fiatal leány mély hajlamot érzett B. iránt, de a kettőjök természete közti elsimíthatatlan ellentétre való hivatkozással B. házassági ajánlatát 1813 novemberében visszautasította. Erre hosszabb levelezés kezdődött köztük s 1814 szeptemberében a megujított házassági ajánlatot Anna Izabella elfogadta s a házasság 1815 jan. 2. létre is jött. A házas élet nem felelt meg B. állhatatlan természetének, a gyakorlati szellemü, szigoru elvek szerint élő és önérzetes lady B. legjobb akarata dacára sem birta megérteni vagy éppen vezetni a B. szenvedélyes természetét. Ezenkivül B. pazarlásai folytán házi bajok is keletkeztek; ilyen bajos állapot volt a többi közt abban az időben, midőn 1815 dec. 10. Augusta Ada leányuk született. 1816. lady B. elhagyta Londont s leányával apja birtokára, Kirkby-Malloryba költözött. Onnan még több vidám hangu, barátságos levelet irt B.- nak, sőt anyja meg is hítta B.-t, aki ugyanezért nagyon meg lehetett lepetve, midőn ezután nemsokára, febr. 2., apósa azt a határozatát tudatta lady B.-nal, hogy ennek végképen el kell válnia B.-tól. Ez a hir nagy feltünést keltett mindenfelé. Csaknem mindenki a lady B. pártján volt s az általános felháborodás elől B. külföldre menekült. De mikor Moor B. életrajzát kiadta, a B. iránt táplált közvéleményben határozott fordulat állt be, s ezt az ő görögországi hősi halála még növelte. V. ö. The true story of Lord and Lady B. as tuld by the Countess of Blessington, in answer to Mrs. B. Stowe (1869). Egyetlen leányuk, Ada, 1835. ment feleségül gróf Lovelace Vilmoshoz, és megh. 1852 nov. 27. Két fia és egy leánya maradt; az idősebbik fiu, Byron Noel, szül. 1836 máj. 12., a tengerészetnél szolgált, de elköltvén előbb nagyanyjáról, Wentworth bárónéról maradt nagy örökségét, rakoncátlan rövid élet után mint hajómunkás halt meg 1862 szept 1. A második fiu, Milbanke Ralph Gordon Noel, szül. 1839 jul. 1., bátyja halála után ennek cimét örökölte, mint lord Wentworth. B. lord cimét unokatestvére, B. Antal örökölte (szül. 1789 márc. 8.), aki mint tengerész kapitány tengeri utazásai által vált ismertté, 1862. tengernagy lett s 1866 márc. 2. meghalt. Ezt követte fia, B. György Antal, szül. 1818 jul. 30., s ennek 1870 nov. 29. bekövetkezett halála után unokaöccsére, B. György Frigyes Vilmosra szállt a lordi méltóság, aki 1855-ben született.
Byron hatása a magyar irodadomban a harmincas évek közepe táján mutatkozik. Lukács Móric, a Kisfaludy-Társaság volt elnöke, több részletet leforditott B. kisebb költői elbeszéléseiből és Kainból. Petrichevits Horváth Lázár lefordította és külön kötetben adta ki Manfrédet és B. lirai versei közül 12-14 darabot, de hasonlíthatatlanul kevesebb sikerrel, mint Lukács Móric, aki B. erős, szingazdag nyelvezetének abban az időben elég szerencsés tolmácsa volt. Horváth Lázár fordításai - különösen a Manfréd - valósággal komikus hatást gyakorolnak az olvasóra, mint kritikán alól álló kontár kisérletek. Petőfi jól ismerte az angol irodalmat, B.-t is nagy költőnek tartotta, de nem fordított belőle, épp oly kevéssé, mint Heinéből, akit szintén nagyra becsült. Petőfi Shakespearen kivül csak Moore Tamás nehány gyönyörü dalát és Shelleynek egy balladaszerü költeményét ültette át az angol irodalomból. Vörösmarty is csak az Emlékkönyvbe c. apró verset fordította le B. műveiből. B. hatásának legmonumentálisabb emléke a magyar irodalomban Arany János töredékben maradt Bolond Istókja. Nem utánzat ez, mert Arany egyéniségét fényesen tükrözi, de az a félig fájdalmas, félig gunyoros csapongás, az a maga magát és, a világot egyformán ironizáló szellem, az a merész realizmus, mely a Bolond Istók két énekében megnyilatkozik, határozottan B. hatására vall és arra mutat, hogy Arany János a Don Juanból, termékenyítő benyomásokat merített. Jellemző, hogy Arany B.-nak e legnagyobbszerü művéből, mely annyira hatott rá, mégis csak egy rövid részletet ültetett át: a Görög lantos énekét. Ezt is csak a forradalom után s ugy látszik azért, mert a rab Görögország alkalmat adott neki, hogy a rab magyar nemzethez szólhasson B. szavaival. Egyébként Arany Katalinjának formája és előadása szintén B. hatására vall. Bolond Istók Don Juan stanzáit, Katalin a Gyaur, Parisina és az Abidoszi menyasszony jambikus menetü párverseit vette mintaképül. A 40-es évek poétái közül még Hiadort említjük, aki lefordította Childe Haroldot; csakhogy a fordításnak semmi értéke nincs, mert Hiador a remek költeményt, melyben a verselés virtuozitása épp oly bámulatos, mint a tartalom szépsége, prózában ültette át. Sokat és szépen fordított B.- ból Szász Károly, aki átültette a Chilloni foglyot, Parisinát és a lirai versek legszebb darabjait: Stanzák Augusztához, Islen veled stb. B. legnagyobb és legremekebb verses regényét, a Don Juant, mely közel kétezer stanzát foglal magában, Abrányi Emil fordította le. Ábrányi Emil a Don Juan elsö énekét 1879. adta ki a Petőfi-társaság Koszoru cimü folyóiratában. 1885. jelent meg az első hat ének és 1892-ben a második rész (Tiz ének.) A teljes magyar Don Juan megjelenése irodalmi esemény-számba ment és a lapok lelkesedve üdvözölték a nagy vállalkozást. Ábrányi Emil a Don Juanon kivül lefordította B. Manfredjét is, szintén bravuros verseléssel s az eredeti tartalmat plasztikus hűséggel adva. Kisebb lirai verseiből 1875 forditotta le a következőket: A köny, Thirához, E newfoundlandi eb sírkövére, A héber dalokból Augusztához, Emléksorok, Egy széttört carneol-szivre, Óda I. Napoleonhoz. B. költői elbeszélései közül ujabban Radó Antal a Lara-t, (valamint több lirai költeményt az Idegen Költők Albumában), Kacziányi Géza a Kalózt fordította le, Győry Ilona Kaint, B. drámai költeményét, ültette át egész terjedelmében. Csepeli Sándor Childe Haroldon dolgozik, de fordításából eddig csak nehány rövid mutatványt bocsátott közre. B. hatása alatt készült a 70-es években Balogh Zoltán Alpári c. verses regénye és még inkább a Délibábok hőse, mely Arany Lászlót vallja szerzőjéül. B. szellemében irt a korán elhunyt Zilahi Imre is s a nagy brit költő hatása ma sem szünt meg a magyar irodalomban, bár ujabb költőinket más irányok, más ideálok lelkesítik.
2. B. Henrik János, angol szinműiró, született Manchesterben 1834., megh. 1884 ápr. 11. Kiváló tehetsége volt burleszk drámákra s már első drámájával: Fra Diavoloval nagy sikert aratott. Munkái: Maid and magpie; Aladdin; Esmeralda; The Lady of Lyons; Babes in the wood; Lucia di Lammermore; Little Don Giovanni; Mazeppa travestie; Puss in a new pair of boots; Dundreary married and done for; Somnambula travestie; Daisy farm; vigjátékok: War to the knife; A hundred thousand pounds; Not such a fool as he looks; An American lady; Old tailors (1890); Our boys (1880), mely utóbbit több mint ezerszer adták Londonban. Bow tells (1881). Legjobb darabja: Cyrill's success (1886) Egy ideig szerkesztette a Fun élclapot is.
3. B. János, angol tengerész, szül. Newstead-Abbeyban 1723., megh. Londonban 1786. Nemes családból származott; nagyapja volt B.-nak, a költőnek. 17 éves korában ment tengeri utra. 1741. Patagónia nyugati partján hajótörést szenvedett és Chiloera menekült, ahol spanyol fogságba jutott.
1745. miután kiszabadult, Európába tért vissza. Élményeit Narrative of J. B. (Lond. 1748. Németül Nürnberg 1769) címü művében irja le. A Franciaországgal viselt háboruban (1755-63) mind a La Mancheban, mind Amerikában kitünt. 1764. III. György a Csendes-óceánra küldte ki, ahol több szigetet fedezett föl és Batávián át meg a Jóreménység-foka körül tért vissza Európába. Ez utazásának leirását egyik tisztje adta ki Voyage round the world (Lond. 1766. Németül Lemgo 1769) c.

Forrás: A Pallas nagy lexikona