(lat.) a. m. égetővas, vasból készült sebészeti műszer, mely különböző célokra különböző alakú, és fehér izzásra hevittetvén, a szövetek, daganatok sebek kiégetésére használtatik akkor, ha nagyobb vérzést akarnak elkerülni v. mélyebb sebekbe a késsel bejutni nem lehet, vagy végre mérgezett és fertőzött sebeknél a sebfelszinek elroncsolása szükséges. Jelenleg helyette célszerübb a Paquelin-féle égető használata. (L. o.) - A tüzes vasat sebészeti münyelven C. actuale néven nevezik. C. potentiale alatt a sebészet olyan orvosszereket ért, melyek vegyi hatásukkal roncsolják el a test szöveteit (étető szerek), minők: kalium causticum, klórcink, salétromsav, krómsav stb.
Forrás: A Pallas nagy lexikona