(ejtsd: kavenyak) 1. János Baptiste, francia tábornok, a konvent tagja, szül. Gordonban (Gascogne) 1762., meghalt Brüsszelben 1829 márc. 24. 1789. parlamenti ügyvéd volt Toulouseban, azután a forradalomhoz csatlakozott s 1792. a konventbe választották, hol föltétlenül a király halálára szavazott, anélkül azonban, hogy Robespierre pártjához tartozott volna. 1795 okt. 5. (vendémiaire 13.) Bonaparte oldalán a konvent csapatait vezényelte és a fellázadt külvárosi csőcselék leveretésében segédkezett. A direktórium idejében az ötszázak tanácsának tagja és lotto-kezelő volt. Bonaparte József 1806. C.-t jószágkezelőnek Nápolyba hivta Murat pedig nápolyi államtanácsossá tette. De midőn I. Napoleon a külföldön alkalmazott franciákat hazahivta, C. is visszatért Franciaországba hol 1815. márc. Somme departement prefektusává nevezték ki; de még el sem foglalta ezt az állást, midőn a második restaurácio bekövetkezett. C. az 1816 jan. 12. kelt törvény értelmében mint királygyilkos Brüsszelbe volt kénytelen kivándorolni.
2. C. Lajos Jenő, francia tábornok, az előbbinek fia, szül. Párisban 1802 okt. 15., megh. Ournes (Sarthe) falusi jószágán 1857 okt. 28. A műegyetemen a katonai mérnöki pályára készült s azután a metzi felsőbb katonai intézetet látogatta. 1827. részt vett a görögországi expedicióban, mire aztán kapitánnyá léptették elő. A juliusi kormány C.-t köztársasági érzelmei miatt 1832. Algériába küldte, hol óvatosság meg rendkivüli szervező tehetség által magára vonta Clauzel tábornok figyelmét, ki az u.. n. «zephyre» afrikai gyalogság 2. zászlóaljának parancsnokságát bizta rá, mellyel 1840. tiz héten keresztül Serselt ostromolta. 1841. a zuávok ezredesévé nevezték ki és 1842. több alkalommal mutatta ki vitézségét. 1844. dandárparancsnokká és 1847. Oran kormányzójává nevezték ki. a febr. forradalom után pedig 1848 márc. 2. hadosztályparancsnokká és Algéria főkormányzója lett. Egyuttal azonban szülőföldjén képviselőnek választották, mire Párisba sietett és a máj. 15. merénylet után elfogadta a hadügyminiszteri tárcát. A nemzetgyülés katonai teljhatalommal ruházta fel a jun. 23. fölkelés elnyomására s miután négy napi utcai harc után a lázongókat kartácstüzzel széjjel verte, egyhangulag a végrehajtó hatalom főnökévé, vagyis a köztársasági kormány felelős vezetőjévé választották. C. rövid idő alatt Franciaország egész területén helyreállította a rendet, úgy hogy dec. 20. állásáról megint lemondhatott. A következő elnökválasztásnál a köztársaságiak rá szavaztak, azonban csak másfél millió szavazatot kapott, úgy hogy Napoleon Lajos herceg foglalta el az elnöki széket. Ezentul a törvényhozó testületben a mérsékelt köztársaságiakhoz csatlakozott. Az 1851 dec. 2. államcsíny alkalmával Napoleon elfogatta és Hamba vitette, nemsokára azonban szabadon bocsátotta. C. ekkor rövid időre elköltözött Franciaországból. Páris egyik kerülete ugyan beválasztotta a törvényhozó testületbe, de visszatérése után sem foglalta el helyét mert a császár által előirt esküt letenni vonakodott. Élete alkonyát falusi birtokán töltötte. Mint iró is szerepelt: De la régence d'Alger, note sur l'occupation (Páris 1839). V. ö. Deschamps, Eugene C. (Páris 1870, 2 köt.). Grande Encyclop. IX. 937.
3. C. Godofréd, francia politikus, C. Jenö Lajos tábornok fia, szül. Párisban 1853 máj. 21. Már tanulókorában magára vonta a közfigyelmet, midőn 1867., tanulmányai befejezése után a nyilvános dijkiosztásnál a császári herceg kezéből dijat elfogadni vonakodott. C. résztvett az 1870-71. háboruban s ezután a műegyetemet látogatta, később pedig jogot tanult. Azután tisztviselői állást vállalt. 1882-ben St.-Calaisban a képviselőházba választották s 1885. Brisson kabinetjében a hadügyminisztériumban másodállamtitkár lett. C. a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozik és különösen a nemzetgazdasági ügyekkel foglalkozik. 1892 márc. belépett a Loubet-minisztériumba, melyben a tengerészeti tárcát vállalta el, de önfejü, dacos s parancsoló magatartása következtében csakhamar viszályba keveredett a képviselöházzal; mely jul. 4 és 11. a Béhanzin dahomey-i király ellen folyó háboru költségei fejében kért póthitel (40 millió frank) fölötti vita alkalmával a miniszter felvilágosítását nem találta kielégítőnek és a hadi hajóknak Dodds ezredes parancsnoksága alá történt rendelését sem helyeselte. C. erre beadta lemondását (Burdeau lett utóda). 1893 elején azonban a Panama-botrány viharos napjaiban C. megint előtérbe lépett. Rouvier miniszterrel szemben azt hangsulyozta, hogy köztársasági kormánynak nincsen szüksége rendelkezési alapra meg választási költségekre s a következő napirendet inditványozta: «a kamara elvárja, hogy a minisztérium a képviselőházat a korrupció kiirtásában támogatni fogja», mely indítványt a képviselöház 446 szavazattal 3 ellenében elfogadta. E határozat, melyet az ország minden községében kifüggesztettek, teljesen megingatta a Ribot-Rouvier-minisztérium állását, mely nehány héttel később meg is bukott. A mérsékelt köztársasági párt soraiban e nagy tehetségü, mocsoktalan jellemü politikus oly befolyásnak örvend, hogy mint elnökjelöltet is emlegetik. Jul. 9. a Sarthe départementban tartott két rendbeli beszámoló- s egyúttal programm-beszédét nagy tetszéssel fogadták választói.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Cavaignac
