(ejtsd: saptál) János Antal, chanteloupi gróf s pair, francia vegyész, szül. Nogaretben Lozere départementban 1756 jun. 5., megh. 1832 jul. 30. Mint gyakorló orvos s a vegytan tanára a forradalom kitörésekor Montpellierben élt, hol 1791. a fellegvár ostrománál kitünt. 1793. Párisba hivatott, hogy a lőporhiányon segítsen, s tévékenysége és vegyészeti tudománya által kieszközölte, hogy a grenellei gyár naponkint 3500 font lőport szolgáltatott. 1794. visszatért Montpellierbe, hol a vegytan tanára lett. 1798. az institut tagja 1799. államtanácsos, 1800. belügyminiszter lett. A 100 nap alatt államminiszter s kereskedelem- és iparügyi igazgató volt. A restauráció után magánéletbe vonult, de 1816. XVIII Lajos a tudományos akadémia tagjává, 1819. pedig pairré nevezte ki. Főművei: Chimie appliquée aux arts (4 köt. Páris, 1807); Chimie appliquée á l'agriculture (2 köt., Páris 1823 s 1829); Le perfectionnement des arts chimiques en France (Páris, 1800). Magyarul megjelent: A boroknak termesztésekről, készítésekről és eltartásokról szóló értekezés, melyet francia nyelven irtak nem régiben, most pedig magyarra fordította N. Fábián József. (Veszprém 1805); Vizsgálódó és oktató értekezés a szőlőmivelésről. Ford. Fábián József (Veszprém 1813-14).
Forrás: A Pallas nagy lexikona