(gör.-lat.). Szokás volt a középkorban, hogy a hiteles helyek (káptalanok, konventek és más egyházi testületek) megbizták egyik társukat, hogy ugy a saját valamint a felek részére kiadott - jogügyletek vagy jogi cselekményekről szóló - okleveleiket nemkülönben jelentősebb irott dolgalkat s emlékezni valóikat egy könyvbe gyüjtse össze. Az így összeirott anyag azután közösen összehasonlíttatott hitelesíttetett. E gyüjteményeket nevezik C.-nak. Szükség esetén az ebbe vezetett adat bizonyítékul is szolgálhatott. Hazánkban ily nevezetes C.-k: a szentmártoni főapátságnak igen régi két könyve, a «liber ruber» és «liber niger» - és a Batthyány Ignác által közzétett Statuta Capituli Varadinensis 1370 cimü kódex.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Chartularium
