E C-t az jellemzi, hogy a légzési szünet után eleinte felületes, azután mind mélyebb légvételek következnek, amelyek később mind felületesebbekké válva ismét légzési szünetbe mennek át. A C. e tipikus alakjától számos eltérés észlelhető. A közös vonást a többé-kevésbbé szabályos időközökben fellépő légzési szünetek képezik. Szünet alatt a pupillák többnyire szükek és a beteg gyakran elalszik és csak az első következő légzés után tér ismét öntudatra. Előjöhet mindazon betegségeknél, melyek az agy különösen a nyúltagy táplálkozását leszállítják tehát az agy vérkeringési zavarainál helybeli okok, vagy sziv-, tüdőbántalmak stb. következtében. A C. föllépésének mindig komoly jelentősége van minthogy a légzési központ működési képességének csökkenését jelenti. Gyógyulás azonban lehetséges. Kezelésnél fontos az ok elhárítása: a koponyaürbeli nyomás csökkentése.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Cheyne-Stokes légzés
