1. Ignác, lengyel költő, szül. Zabloczynában 1795., megh. 1861 aug. 1. Kezdetben klasszikus formáju ódákat és anakreoni dalokat irt, később egy sereg pompás rajzot adott ki Litvániáról, melyek Obrazy litewskie (Vilne 1847-62; 3 köt.) és Podania litewskie (u. o. 1852-58; 4 köt.) c. alatt jelentek meg.
2. C. Lénárt, lengyel iró, született Oborekben 1800 nov. 6., megh., Poitiersben 1871 márc. 12. Nagyobb utazásokat tett Oginski herceggel, akinek titkára volt s 1826. Párisban telepedett meg. Az 1830. juliusi forradalomban a liberálisok oldalán küzdött s Lafayette adjutánsa volt. Utoljára mint a közoktatásügyi minisztérium könyvtárosa működött. Sok életrajzi, történeti és földrajzi munkát irt lengyel és francia nyelven. Nevezetesebbek: La Pologne historique, littéraire, monumentale et pittoresque (Páris 1835-47), Histoire populaire de la Pologne (illusztrálva u. o. 1835).
3. C. Sándor, lengyel orientalista, szül. 1804., megh. 1891. A keleti nyelveket Szentpéterváron tanulta. 1831-45. mint orosz főkonzul Restben Persiában tartózkodott. Politikai okokból hivatalát elhagyva 1845-től fogva a szláv nyelvek tanára a College de France-on. Sokat irt angolul és franciául. A persa vallásos szinművek, a teazieck közül ötöt franciára fordított Théâtre persan (Paris 1878) cim alatt. Körogluról szóló népies költeményeket még a negyvenes években angolra fordította Specimens of the popular poetry of Persie (London 1842) c. Említésre méltóbb művei még: Grammaire persane (I. kiad. 1852, II. 1883); Grammaire paléoslave (1869); Études bulgares (Paris 1875). Ezenkivül sok persa költeményt ültetett át a lengyel irodalomba.
Forrás: A Pallas nagy lexikona