Choliambus

(gör.-lat.) a. m. sánta jambus, máskép skárón az olyan jambusi sor, melyben az utolsó jambusi láb helyett látszólag trocheus van s igy a ritmus az egyenletes folyásból a sor végén mintegy kizökken. A görög metrikusok ugyanis az olyan jambus rendet, melyben a ritmus a rövid tézis és hosszu arzis szakadatlan során kezdettől végig egyformán halad, nevezték egyenestjáró jambusnak, ellenben sántának az olyat, melyben az utolsó két szótag az ellenkezőre változik. C.-nak nevezik különösen a jambusi trimeternek (hatos jambusnak) megfelelő trochaikus végződésü jambust, melynek prozódiai képlete a következő:
[ÁBRA]
Megjegyzendő azonban, hogy ritmikailag tekintve, trocheusi lábról szó sincs e formában, hanem szinkopéval van dolgunk, összevont jambusi lábbal, t. i. az utolsó előtti (hosszu) jel egy egész jambuslábat jelent. A sánta C. négy végső szótagja pontosabban igy jelezhető:
[ÁBRA]
A szinkopé (az egész jambusi lábnak egy szótagba olvasztása) mindenesetre megakasztja a simán folyó jambusi ritmust, az egymás mellé kerülő két arzis itt a sorvégződés kényes pontján különös jellemet, rikitó szinezetet kölcsönöz neki, s valóban a görögök gunyversekben használták. Feltalálója állítólag H pponax szatirikus költő volt (Kr. e. 540). A rómaiak közt Catullus és Martialis éltek vele gyakrabban; nálunk a klasszikai irány hivei tettek vele 7-8 ízben próbát, de nyomósabb hatás nélkül, Berzsenyinél nem fordul elő.

Forrás: A Pallas nagy lexikona