(lat.). Az emberi lelkek származására nézve a hittudósok körében már az őskeresztény egyházban kétféle nézet uralkodott; az egyik szerint a lélek a test fogantagása alkalmával származik, mintegy a szüléktől átplántálódik, mint a bujás utján keletkező uj szőllőszál a régi tőkétől (traduciánizmus); a másik nézet szerint a fogantatás alkalmával csak a test keletkezik, a lelket isten teremti. Ezen nézet neveztetik C.-nak. A görög-keleti egyház tanrendszerében eleitől fogva ez utóbbi nézt volt uralkodó, a középkor skolasztikusainak egy része is ezt vallotta, később pedig Kálvin és a reformált egyház küzdött a C. mellett.
Forrás: A Pallas nagy lexikona