1. tartomány Olaszországban, Bergamo, Brescia, Mantiva, Piacena, Parma, Reggio és mIlano közt, 1637 km2 területtel, (1891) 302,138 lak. Sík és gabonát, rizst, lent bőven termő földjét határain a Pó, Oglio és az Adda öntözik. 3 járásra van fölosztva; ezek: C., Crema és Casalmaggiore.- 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, a Pó balpartja közelében, (1891) 31,788 lak., gyapju-, gyapot- és selyemszövéssel; torrone nevü konfitürjei egész Olaszországba keresettek; hegedüi világhirüek viltak és még most is sokat készítenek; Stradivariusnak és tanítványainak hegedüit arannyal fizetik. A széles, de sabáytalan utcákból álló városon a Cremonetta patak részben a házak alatt folyik keresztül. Szép templomai és palotái számosak; a jeletnékenyebbek: a székesegyháza a XII. százaból, oszlopokkal gazdagon ékesített, fehér és vörös márvány főhomlokzattal; belsejét csaknem egészen freskók födik; a San Pietro al Po a XVI. sz.-ból; a Sant Agostiono e Giacomo aXIV. Sz.-ból; a Sta Agata, Campo, Perugino éc Bembo freskóival; a Palazzo Pubblico, szép képgyüjteménnyel; a Palazzo de' Gonfaloniere; a Palazzo Reale, természetrajzi-, érem- és képgyüjteménnyel; a Crotti-, Sansacondo- stb. paloták. A Torazo nevü hires torony É.-Olaszországban a legmagasabb (121 m.), állítólag Barbarossa Frigyes építtette. C.-t a gallusok alapították; 218. Kr. e. római gyarmattá lett és kereskedelme által fölvirágzott. Vespasianus Vitellius elgyőzetése után, 69. Lerombolta; csakhamar azonban ujra fölépült. 1702. Villeroi francia marsallt egy éjjeli támadás alkalmával itt Savoyai Jenő elfogta. 1796. A fanciák, 1799. Az osztrákok, 1800. Ujra a franciák foglalták el, akinek birtokában maradt 1815-ig; ekkor Ausztria és 1859. Olaszország birtokába került.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Cremona
