csápol csápol i 1. áVmivel, pl. ostorral v egyéb tárggyal, kézzel, jószág a farkával, fejévelñ csapkod, hadonászik. A tehén a fejivel csápolt az idegen emberre, amék hamisab vót. 2. (tréf) áCsipkeverőñ fonás közben hosszabbra engedi az egyik orsópárt, távolabb kitűz, majd a tűt bezárja. 3. Néptáncos veri a csizmaszárat.
Forrás: Kálnási Árpád
