csecs csecs fn 1. A tőgy elvékonyodó vége. 2. Női mell. Odaaggya a csecsit: ácsecsemőtñ szoptat. 3. A vizeskorsó fülének felső részén levő szopóka. Sz: Kiesett a csecs a szájábúl: vmi jótól elesett. Nacs csecs eset ki a szájábúl: ua.
Forrás: Kálnási Árpád
