acél H, acíl fnfn/mn I. fn 1. Tűz csiholására való acéldarab.
2. Fenőacél.
II. mn áJelzőként:ñ acélból való.
Sz: Ojan erős, mint az acél: nagyon erős.
Nr: A tűzgyújtás régi eszközei az acél, a kovakő és a tapló. A kovakövet a taplóval a bal kézbe fogják, jobbal pedig a kovakőhöz ütik az acélt. A kipattanó szikra meggyújtja a taplót.
Ö. fenőacél, mágnesacél, poncolóacél, pontozóacél.
Forrás: Kálnási Árpád