fa fa fn 1. Fán sült kalács: ákb. 40 cm hosszú, 7 cm átmérőjűñ keményfa hengerre csavart, parázson sütött tésztaféle.
2. Szőlőhajtás, szőlővessző. Ha esztet mekhagyom a tetejibe, nem lök mellette fát, hanem megnyúttya a tőkét.
Sz: Ordít/Visít, mint a fába szorult fíreg: hangosan, vísítva sír, ordít.
Kinlódik, mint a fába szorult fíreg: nehéz helyzetben van.
Naty fát mozgat: a) nehéz feladatra vállalkozik. b) szegény legény gazdag lányt akar feleségül venni.
Naty fára mászik: áfőleg férfira:ñ társadalmi helyzeténél előnyösebb házasságot köt.
Nem ojan fábúl faraktak éngem: nem olyan természetű vagyok én.
Fábúl vaskarika: képtelenség.
A fán száraggyom meg!: akasszák fel!
Te, rosz fárúl való: ágyerekre:ñ te rosszaság.
Rosz fát tett a tűzre: ágyerekre:ñ rosszul viselkedett, csintalankodott.
Rosz fábúl kíszült a bőcsőd, (amibe ringattak): rosszféle ember.
Kemíny fábúl farakták: erős, edzett, kitartó ember.
Nem ojan fábúl farakták: nem olyan (természetű) ember.
Fát lehet vágni a hátán: minden sérelmet, bántást eltűr; nyugodt ember.
Naty fán csüng: vmi ritkasága miatt nagyon értékes.
Mikor a vas még nagyon naty fán csüngött, csak fakó szekérrel jártak. Akkor se mondom/mongya el, ha fát vágnak a hátamon/hátán: megőrzi a titkot.
Maga alat vágja a fát: saját érdekei ellen cselekszik, saját magát keveri bajba.
Nem láttya a fátúl az erdőt: elvész a részletekben, nem látja az összefüggéseket.
Naty fába vákta a fejszéjit: nehéz dologba kezdett.
Nem lehet az ember fábúl: a testnek is meg kell adni a magáét.
Nem lehet az ember fábúl, ki kel rugni a kocsmábúl: (tréf) ua.
Km: Ha fázol, fogj fát a kezedbe!: tréfás válasz a hidegre panaszkodónak.
Ne menny/mássz a fára, (akkor) nem esel le (rulla)!: a) ne keresd a veszedelmet, akkor nem érhet baj. b) ne fogj erődet meghaladó dologba.
Nehéz a vín fát arrébb ültetni: az idős embernek nehéz új életmódhoz, új szokásokhoz alkalmazkodnia.
Jó a vín fa árnyíkába mekpihenni: jó az idősek tapasztalatait, tanácsait felhasználni.
Jó az örek fának az árnyíkába mekhúzódni: ua.
Minden koszos malacnak megvan a maga dörzsölő fája: (gúny) mindenki megtalálja a magához illő társat.
Fábul vaskarika sose lessz: nem lehet vkit azzá tenni, amire nem alkalmas.
Addik hajlízsd a fát, mík fijatal/míg vessző: fiatal korában lehet alakítani, nevelni az embert.
A fák se nőnek az égig: a hatalmaskodásnak, a sikereknek is megvannak a korlátai.
Naty fának nagy az árnyíka: a befolyásos embernek messze ér a hatalma.
Nehéz ílő fánag dűlísit várni: sokat kell várnia annak, aki az élő örökségére pályázik.
Ne mássz a fára, nem esel le!: aki nem vállakozik nagy dolgokra, nem éri kudarc.
Örek fának jó a tüze: az idős ember még alkalmas a szerelemre.
Aki naty fára hág, nagyot esik: aki sokat kockáztat, annak nagyobb a vesztesége, bukása.
Ö: ág(as)fa, ákácfa, akasztófa, alfa, alátétfa, anyafa, árvatölgyfa, ászokfa, bál(vány)fa, bélfa, bocfa, botfa, bőrösfa, bugaverőfa, börzsönyfa, cifrázófa, csapófa, csatlófa, csipkefa, csodafa, csömöszölőfa, csörgőfa, csúszófa, diófa, dögfa, döngölőfa, dörgölődzőfa, dörgölőfa, dörzsölőfa, elegyfa, előfa, élőfa, ezüstfa, fagyalfa, fakkfa, faragófa, fejesfa, fekőfa, félfa, felsőfa, fenékfa, fogófa, főzőfa, fűzfa, gálnafa, gally(azó)fa, gerincfa, gombfa, gombozófa, görbefa, gránátfa, hajítófa, hajtogatófa, hámfa, hasábfa, hasítófa, hegyesfa, hegyifa, hergelőfa, hernyó(zó)fa, horogfa, hosszúfa, ifafa, ilfa, istenfa, jászol(prém)fa, javafa, jávorfa, jegenye(nyár)fa, kaparófa, kaptafa, kármentőfa, kenőfa, keresztfa, kétágúfa, kévekötözőfa, kisefa, kiverőfa, koszorúfa, kovászfa, köcsögfa, kőrösfa, középfa, közfa, kuglifa, kutyafa, kürtőskalácsfa, látófa, májusfa, makkfa, mángorlófa, meggyfa, mézesfa, mintafa, mintázófa, nádfa, nyakfa, nyeregfa, nyújtófa, oldalfa, orgonafa, ostorfa, ölfa, párnafa, paticsfa, pedrőfa, pergelőfa, pipafa, piszkafa, pudlifa, puhafa, rádörzsölőfa, riglifa, rovásfa, ruhafa, sarokfa, sátorfa, sodrófa, spanfa, stekkolófa, strájfa, szarufa, szemöldökfa, szerfa, szolgafa, talpfa, tisztítófa, topolyafa, tömőfa, ugorkafa, ujjafa, útkísérőfa, ültetőfa, ütőfa, vékonyfa, V-fa, zsinórverőfa.
Forrás: Kálnási Árpád