főkötő

főkötő fűkötő, fíkötő, fíkető, fékető fn 

1. Asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező, fejet borító öltözetdarab; fejkötő. Az asszonyok íccakára fehér fűkötővel kötöttíg be a fejüket, abba aluttak. 

2. Sertés gyomra, amelybe a disznósajtot töltik. 

Szólás: Fűkötő/Fíkötő alá került: férjhez ment. 

Ö. hálófőkötő, kisasszonyfőkötő, újmenyasszony-főkötő.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár