gangos gangos mn 1. Büszke, hetyke, rátarti, délceg <személy>. Gangos vót az ojan jány, aki kihúszta magát, és mindik szípen felőtözve járt. 2. Büszke, délceg tartású, járású <állat>. A gúnár izs gangos vót, meg a lúra montuk, hogy gangos. Gangozs gúnár: a libacsapatot vezető legerősebb gunár. A gangozs gúnár a csapadba az elől járó, legerőseb gunár, akár ety kapitány úgy irányította a bandát, a csapatot, mikor ment a tallóra.
Forrás: Kálnási Árpád
