gatya

gatya gatya fn 
1. Háziszőttes vászonból v. gyolcsból készült, térden alul érő, bőszárú férfiruhadarab, melyet derékon galanddal kötnek meg. 

2. Felköti/Felrántya a gatyáját: <olyan kukoricáról mondják, amelynek az alsó levelei nagy szárazságban megsárgulnak, elszáradnak>. Ha naty szárasság van, a tengeri felköti a gatyáját, alúrú felszáradnak a levelek, először furujálni kezd, összecsavarodnak a levelek, azután felköti a gatyáját, ha nem kap esőt. 

3. Dús pihézet a tyúk lábán. Amék tyúknag gatyája van, az a gatyás tyúk, meg van gatyázs galamb is. 

Sz: Hosszú gatya, nagy ület, kenderesi viselet: —. Rostozs gatya, nagy ület, debrecenyi viselet: —. Úgy ál rajta, mint tehénen a gatya: <> ruhadarab rosszul áll rajta. 
Illik néki, mint tehénnek a gatya: ua. 
Jó hejre tette a gatyáját: gazdagon nősült. 
Nem vót hozzá tiszta gatyám: nem volt hozzá bátorságom. 
Kösse fel a gatyáját!: <akkor mondják, ha vki olyasmibe fog, amihez nincs elég ereje v. tehetsége>. Gatyába ráz: vkit megfegyelmez. 
Nem kel neki hét szíl gatya, se sarkantyús csizsma: <beteges fiúgyerekre mondták:> ti. nem fog sokáig élni. 
Ennek se kel hét szíl gatya, se sarkantyús csizsma: ua. 

Ö: bőgatya, furulyagatya, gyolcsgatya, komiszgatya, pargetgatya, szűkgatya, tölgyfagatya.

Forrás: Kálnási Árpád