gazda gazda fn 1. <Jómódú> gazdálkodó paraszt. Akkor járt nekik a gazdátul ety kis pájinka, aratópájinka. 2. <Megszólításként v. megnevezésként.> Engem uty híttak, Bag gazda. Mond meg gazdádnak, hoty kerestem. 3. <E/1 birt. szraggal: megnevezésként v. megszólításként a feleség részéről:> férj. 4. <Pl. gubacsapóknál, fazekasoknál:> mester. Sz: Megitta a gazdája a hájravalót: <nyikorgó kerekű kocsira mondják>. Ha marad, gazdának/urának, ha döglik/vész, kutyának: az állat, ha megmarad, akkor a gazdáé, ha elpusztul, húsát a kutyáknak adják. Gazdája akatt: ellopták. Jámbornak mongya a gazdát: elszunnyad, elalszik. Km: Sűrű gazda, ritka gatya: az a cseléd, aki gyakran váltogatja a gazdáját, szegény marad, még a ruhára valót sem keresi meg. Gazda szeme hízlajja a jószágot: <jó gazdáról mondják>. A jó gazda korán kél, kísőn fekszik: —. A gazda behorgya, a gazdasszony mek kihorgya: hiába keres ott a gazda, ahol pazarló a feleség. Az idő a gazda, nem Pisze Kis Jankó: a földművesnek az időjárás parancsol. Köjög/Gyereg gazda, malac szalonna, eggyik se jó: <mert mindkettő éretlen>. Ö: aratógazda, bálgazda, bandagazda, béresgazda, borgazda, dűlőgazda, esztenagazda, felügyelőgazda, gulyásgazda, jógazda, kallósgazda, karámgazda, kertgazda, kisgazda, méhesgazda, öreggazda, tanyagazda, tanyásgazda.
Forrás: Kálnási Árpád
