görbe mn 1. Görbe fűsű: a) a férfiak hosszúra növesztett hajának rendben tartására való fésű, amelyet a tarkón viselnek.
b) kislányok hajába tett félhold alakú fésű, körfésű. A görbe fűsűt a homloknál tettíg be a kisjányok hajába, oszt a fél fejnél megáltak vele.
2. Görbe eső: <a szél miatt> ferdén hulló eső. A csapós essőt montág görbe essőnek is, mert a szél fújta, hajtotta az essőt.
Sz: Ki hítt elő, a görbe kúcs?: <alkalmatlankodó gyereknek mondják>.
Úgy nízel ki, mint a görbe kúcs: <görbe testtartású gyereknek mondják>.
Görbe úton jár: nem becsületes.
Görbén níz rá: neheztel rá.
Nr: A görbe lábú nőre asz monták, hogy zárójelbe van a pinája.
Ö. hétrétgörbe.
b) kislányok hajába tett félhold alakú fésű, körfésű. A görbe fűsűt a homloknál tettíg be a kisjányok hajába, oszt a fél fejnél megáltak vele.
2. Görbe eső: <a szél miatt> ferdén hulló eső. A csapós essőt montág görbe essőnek is, mert a szél fújta, hajtotta az essőt.
Sz: Ki hítt elő, a görbe kúcs?: <alkalmatlankodó gyereknek mondják>.
Úgy nízel ki, mint a görbe kúcs: <görbe testtartású gyereknek mondják>.
Görbe úton jár: nem becsületes.
Görbén níz rá: neheztel rá.
Nr: A görbe lábú nőre asz monták, hogy zárójelbe van a pinája.
Ö. hétrétgörbe.
Forrás: Kálnási Árpád
