guba1 guba fn 1. Fürtösre szőtt durva posztóból, a gubapokrócből készített, gallér v. hajtóka nélküli, hosszú ujjú, színes posztóval beszegett nyakú, férfi felsőkabát. 2. Fürtösre szőtt durva posztó, amelyből a gubát készítik; gubapokróc. Guba melle: a guba mellrésze. Sz: Ojan fekete, mint a guba: nagyon fekete. Guba (a) Iho, suba (a) subáho: a hasonló természetű v. anyagi helyzetű emberek illenek össze. Nr: — A guba ojam vót, mint ety pokróc. Leterítettem az udvarra ponyvára harmincat, negyvenet, úgy szaptuk ki késsel, gubaszabó késsel. Két szílit összehajtottuk, közepit megváktuk egy bakaraszt. A bevágástul lett a nyaka. Akkor megint kiterítettük, kiváktuk a jobb ujját, másoccor a bal ujját, mint az asszonyok a gyerekinget. Abbul a nagy darabbul annyi sem esik el a szabás által, mint az ember körme, aki takaríkosan tut szabni. — Guba, guba, aprószőrű guba. Nem vagyok én senkinek adósa. (Nd.) Guba, guba, aprószőrű guba. Két ökörír nem adnálak oda. Mer az ökör csak szántani való, de a guba szíp jány betakaró. (Nd.) Ö: asszonyguba, bárányguba, bondorguba, félguba, fürtguba, gyermekguba, kisguba, zsírosguba.
Forrás: Kálnási Árpád
