habók

habók habók fn 1. Hóbort, szeszély. 2. Hóbortos, szeszélyes ember. Menny mán, te habók. Sz: Feljött/Rájött a habókja: hóbortosan, kiszámíthatatlanul viselkedik. Ellelte a habókját: a) kitalálta, hogy mit akar. b) kiismer vkit.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár