hall hall i 1. <Alárendelt viszonyban levő személy megszólítására:> Hajja kend! 2. <A mondanivaló nyomatékos bevezetéseként v. közbevetésül:> (no)hát, bizony. Ezer forint, na hallod, asz szíp píz. Na hajjátok, ijet se láttam, mijóta kétágú vagyok. Sz: Csak fülheggyel hallottam: csak félfüllel hallottam. Eggyik fülem bal, a másik meg nem hall: a) elengedem a fülem mellett. b) nem adom tovább, amit hallottam.
Forrás: Kálnási Árpád
